Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

22 sorra zálogolták. Am a vidéki magyarok közül többen jó eleve összeesküdtek az erőszakos vámolok ellen. Ezek „eggyenként, mintegy tíz számig, de külön-külön időben, alkalmas botokkal önnként és kész akarva azon általmenvén, a süvegéi (a muskatérosok) mindeniknek elveszik. Kik is hajadon fővel eggy rendében kevés-kevés idő közben-vetésével közöttök letelepedtek ; elutoljára mások jó fegyveresen s felkészített puskákkal kezdenek érkezni, azoknak nyomokat ama tíz is kezdi követni ; kiket is midőn süvegektől megfosztani akarnának, eggyik közzűlök legottan eggy németet mellybe lő; a több botosok is felugrándozván, azon muskatérosokat eggyül-eggyig mind agyon-verik", (Rumy, Mon. I. 146—147.). Kemény János méltó vezéri érdemül tudja be magának hadainak oly fegyelemben való tartását, hogy „étel, ital, ló, marha eleségen kivül egy kés, egy fejsze, egy süveg a szegénységtől einem vétetett, (Rumy, Mon. III. 108.). A süvegnek, mint férfiékességnek őseinktől való nagyratartását mutatja az előadottak mellett az a tény is, hogy a főbenjáró vétségekben elmarasztalt és a halálra itélt bűnösöket gyalázatul megfosztották süvegüktől. így — amint Verbőtzi Tripartitumának II. része (30. cim) tanúsítja — a hamis esküvésért elítélteknek, kiket megbélyegző névvel ludasoknak hittak, egyik büntetésük az volt, hogy süvegetlen kellett az országban bolyonganiuk. Rákóczy György „edictumai" meg az esetleg halálra szentenciázott udvari nemes ifja kon tették meg a gyalázatot, hogy az Ítélet végrehajtása előtt megfosztották süvegüktől. „A bűnös és megszententiázott személy — mondja az idevágó edictum — a seregbeli profusztúl maga gvardiája alatt fekete palástban süveg és öv nélkül fog elől hozattatni és a sereg után gyalog vittetetni usque locum supplicii", (A nemes társaság számára való edictumok. Rumy, Mon. I. 211.). Ugyancsak a süvegnek nemzeti közkedveltségében leli magyarázatát annak a ritka cselekedetnek, mint az alattvalói gyengéd szeretetnek különös jele, hogy az Esztergom megvételéről szóló ismert szép kuruc költemény szerint Rákóczy Ferenc