Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

14 A süveg továbbá mint a fejedelmi hatalom jelvénye is szerepelt őseink felfogásában, s ünnepi átadása a hatalom ráruházásának egyik főjele volt előttük. Ezért szoktak a török császárok az új erdélyi fejedelemnek bot, zászló, kard mellett még tollas süveget is küldeni (vö. „Tököli Imre fejedelem ő nagyságának conferáltatott bot, süveg és zászló, melyeket a hatalmas török császár ajándékozott vala." Babocsay, Fata Tarczaliensia 1688. év, Rumy, Monumenta I. 103.), melyet követjük ünnepi szertartások közt tett a választott fejébe. Czegei Vass György följegyezte naplójában egy ily fejedelmi süveg-átadás szertartását: [1684.] „18. Septembris adta meg ifjú urunknak [II. Apafi Mihálynak] az kapucsi-basa az török császáriul ifjú urunknak küldetett botot, zászlót, kardot, süveget tollastól és egy szerszámos török lovat, melynek megadása és praesentálása micsoda pompával és renddel volt, azokért, az kik jelen nem voltak, leirom ... Az kapucsi elvégezvén köszönetét, császáriul hozott kardot ifjú urunk oldalára köti, botot ifjú urunk kezeiben adja . . . az süveget tollastál fejiben teszi, kit is fog Mikes Mihály uram . . . [A szertartás után] az botot, süveget tollastúl és az zászlót az urak után mingyárt az ifjú urunk hintaja előtt vitték(Mon. Hung. Hist. Script. XXXV. 38—39., 41.) A süvegnek ünnepi alkalmakkor való fejen tartás át (miként manap is!) fejedelmi kiváltságnak tartották, kisebb urak részéről pedig a bántó semmibevétel jelének. Az erdélyi fejedelmek például Apor tanúsága szerint (Metam. 335.) még evés közben is süvegesen ültek az asztalnál. Hogy pedig nem fejedelmi egyénektől mily sértőnek vették, ha ünnepi fogadáson süvegfeltéve jelentek meg, arról jellemző esetet olvashatunk Kemény János önéletírásában. Eszerint mikor Zsigmond lengyel királynak Bethlen Gábornál követségben járó egyik hetyke secretáriusa (titkárja) elbízott gőgjében „nagy fúvással, negédséggel, süvegéi feltévén" kezdett pattogni a fejedelemmel, ez méltó felháborodásában nemcsak szóval tanította meg emberségre, hanem a követeknek kijáró szokásos megbecsülés nélkül küldötte el sebtében udvarából. (Rumy, Mon. II. 64.). A süvegnek és tolljának nagysága a nagyobb uraságnak jele volt apáink szemében. „Azok a nagysüvegű urak!— azaz: hatalmas nagy urak — olvassuk ki-