Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

13 A magyar vitézek a süveget nemzetiségük oly jellegzetes kifejezőjének tartották, hogy utolsó lehelletükig ragaszkodtak hozzája, talán jobban mint a fegyverükhöz. Magyar katonán nagyobb szégyen nem eshetett, mint ha az ellenség megfosztotta süvegétől vagy a süvegtollától. A süveghez váltig való ragaszkodásra bizonyság az a történeti eset, hogy mikor a már török kenyéren élő Thökö 1 y Imre fejedelem magyar katonáinak hazai süvegjeit a nagyvezir intézkedéséből tatár kalpagokkal akarták kicserélni, ezek a cserét méltatlankodva utasították vissza: „Item kalpagokat vitattam, — irja Sándor Gáspár, a fejedelem egyik udvari főembere — hogy tatár kalpagokat nem viselünk, ebben conturbálódni fog a had, hogy a magyar süvegeket változtatni akarják." (Mon. Hung. Mist. Script. XXIII. 693.). Magyar katonák nemcsak hogy nem akartak idegen fejrevalót viselni, hanem ha a fajbelieiken láttak ilyet, nem egyszer nekidühödve csaptak rájuk, miként gr. Károlyi Sándor önéletírásának következő helye is tanúsítja: (1697.) „1-ma Julii az újhelyi országos sokadalmat bizonyos számú lovas- és gyalogkatonaság s talpasság felverte és valahol németet talált, sőt a magyart is, kinek kalapja volt, perseqnálta és magát kurucnak declarálta. Sokakon magyarokon is az kalap mid nem kevés subscus [=gyalázattétel] esett." „Maradjon hát, kiált fel Károlyi, az kalap németnek/" (Szalay L., Magy. tört. eml. IV. 57.). A süvegtoll elkapásával ejtett gyalázatra szavahihető tanú Verancsics Antal, ki Memoria rerum cimű művében ilyen esetet mond el: „Az janicsárok azokkal [az urakkal, nemesekkel Budában 1541-ben] oly módon cselekedének, hogy se ruhájuk, se morhájuk, se lovok, se pénzek, se fegyverek, se tollok süvegeken meg nem marada ... Az Ur Isten megbünteti az kevély magyarokat, mert nagyobb szemírem [=szégyen] és boszuság nem lehet, mint mikor egy vitéznek tollát fejibül szedik" (Mon. Hung. Hist. Script III. 63—64.). Talán a nemzeti fejdíszhez való ezen hagyományos ragaszkodásban láthatjuk magyarázatát annak a szokásnak, hogy Apor és Cserei M. tanúskodása szerint (Met. 401., 462.) őseink még a halálukban sem váltak meg süvegüktől. A fejükbe húzatták, vagy legalább fejük mellé tetették a koporsóba süvegüket. Érdekes, hogy olyanokat, kik harcon estek el, vörös süvegben szoktak volt eltemetni.