Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

12 nyári-, uti-süveg et; 6. készítő hely szerint: brassai-. lippai pozsonyi-, szebeni-, túri- stb. süveget; 7. nemzetiség szerint: cseh-, kozák-, lengyel-, magyar-, német-, oláh-, örmény-, /o7-, jancsár-süveget. (Ezek legnagyobb részét 1. a Nyelvtört, szótárban !) E sok néven kívül még inkább bizonyítja a süvegnek nagy kedveltségét az a kétségtelen tény, hogy apáink hagyományosan igyekeztek e fejreva lójukat minél szebbé, minél ékesebbé tenni. A tehetősebbek valóságos fényűzést fejtettek ki a díszítésében. Ünneplő és téli süvegük alsó kerületét drága prémes bőrrel: nyuszt-, nyest-, róka-farkkal prémeztették két-, három-, sőt négysorosán. Nyári süvegük hajtókáját pedig arany s ezüst csipkével ékesíttették, vagy szkófiummal (arany, ezüst fonállal) varratták ki. Kinek módjában állott, drágaköves forgót avagy medályt (pajzsforma drágaköves tolltartót) alkalmazott süvegére és kócsag-, sas-^ ráró-, kerecsen-,* daru- stb. tollat illesztett beléje; s ha ilyesre nem tellett, legalább is gyöngy- (s nyáron, ha ifjabb volt, virág-) bokrétát tűzött rája. A süveg esetleges csákját szokás volt aranyos fejű ezüst tűkkel megtűzdelni. Még a béllésére is külön gondot fordítottak: a téli süvegekbe finom prémbélést, a nyáriakba pedig atlaszt vagy kamukát varrattak. Alkalmasint a süveggel való ilyetén fényűzés emlékét őrizte meg — legalább részben — ez a tönkrement nagyurakra szánakozva mondogatott régi szólásunk: „Skárlát, gránát nyuszt — Léva, Tata, Sust." fSzirmay, tiung. in parab.

2 66.) Nem csodálni való tehát, hogy ez az annyira nagyra tartott ruhadarab mélyen belerögződött apáink gondolatvilágába s többféle jelképpé vált beszédükben. Még abban se találhatunk semmi meglepőt, ha olvassuk, hogy magát a magyar nemzetet is jelképezték vele. így amikor 1551-ben Báthory András Fráter Györgyre célozva ezt írja Nádas dy Tamásnak: „Nem híjába varotta az barát az süveget az könteshez, bizony soha nem ví az, terekökkel csak traktál". (Magy. Nyelv. c. folyóirat V. évf. 224.), kétségtelenül azt akarta képesen kifejezni, hogy György barát a magyart (süveget) a törökkel (köntössel, kaftánnal) igyekezett szövetkeztetni.