Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1912

érdeklődött s mindent tudni kivánt: a tanitó. Tisztelettel, félelemmel, szeretettel, őszinte bizalommal, de mindig csodálattal tekint reá az új tanítvány, mert talán öntudatlanul is, de érzi, hogy most azzal áll szemben, akinek vezetése mellett ifjú éveiben fel kel vérteznie magát, testét, lelkét, eszét mindazon veszélyek ellen, melyeket az élet utjain lépten-nyomon le kell győznie, hogy boldoguljon s másokat is boldogítva hasznos tagja lehessen a társadalomnak, a hazának. 5 ime nemsokára kitűnik, jól készítette-e elő a szülő a gyermeket az iskolára, vagy sem. Mert az iskolai nevelés alapozója a család, az iskolai munkának alapja a családi nevelés. Ha a gyermek egyszer eljutott bizonyos korig anélkül, hogy hozzá szokott volna a munkához, abba a munka iránt való szeretetet, a tudományok tiszteletét, a komoly foglalkozás értékének megismerését soha többé belé oltani nem lehet. Minden, ami komolysággal jár, szomorúnak tetszik előtte, ami figyelmet követel, fárasztja őt, egyedül a mulatságos játékok és élvezetek iránt való hajlam fog lelkében növekedni, mely mindjobban elrettenti a munkától s megutáltatja vele a rendes életet. Mi, az iskolai nevelés munkásai nagyon jól tudjuk, hogy sokszor fáradságos évek hosszú sora szükséges ahhoz, hogy felrázzuk őt a tétlenség mámorából és sokszor bizony a legerélyesebb nevelő következetes és legszilárdabb törekvései sem képesek lelkébe csepegtetni a becsületes munka szeretetét. Azért sikeresen csak az az iskola működhetik, amely jó, lelkiismeretes családi nevelés biztos talajára építhet, tia a gyermek munkaszeretetet, a munka megbecsülését látta otthon s azt meg is tanulta, akkor mint hivatott lép az iskolába is, mely „hívatlan léleknek az unalom tanyája — börtön, hivatottnak a tudásvágy szülője, ápolója — templom, melynek oltárára munkaáldozatát viszi vezető és vezetett egyaránt,"*) Ettől kezdve tehát az iskola is tényező a gyermek nevelésében, de csak egy hang a nevelést befolyásoló egyéb hangok versenyében. Fenséges, és célját tekintve minden mást felülmúló mennyei hangverseny ez, melynek szereplői a szülői ház, az iskola, az ismerősök, a jó pajtások, az olvasmányok, a sok példa, az ucca stb. más körülmények, melyek a gyermek élete köré csoportosulnak. A hangot a korszellem adja meg, lirai és drámai részletek váltakoznak, melyeknek duettszolóiban a szülői ház és az iskola szerepelnek együtt, mig a többiek mint zümmögő kar kisérik őket. Egyik hang keresztezi a másikat, de mindegyikből marad valami utóhang a fülben, benyomás a szívben, inger az akaratban. A legnagyobb és legszebb összhangnak kell itt uralkodnia, a diszharmónia nehezen oldódik s mindig valami kellemetlen hatásban végződik. *) Francsics Norbert beszédéből, melyet a győri főgimn-ban tartott 1912. dec. 8.