Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1912

Neveléstani gondolatok az otthon és az iskola viszonyáról. Irta : Szekeres Bónis. I. Az iskolai nevelés alapja a házi nevelés. A tanévek eleje és vége az az időszak, amikor mindenkinek figyelme az iskola felé fordul. Hivatott és hívatlan munkatársul szegődik akkor tanácsaival az iskola mellé. Az újságok vezércikkekben ontják pedagógiai tanácsaikat, elveiket s iskolát, tanitót a szigorú kritika bonckésével veszik kezelés alá. A szülők — tisztelet a kivételnek — elkeseredett, kevésbbé megtisztelő hangon fejezik ki elnemismerésüket az iskola munkatársainak, kik minden fáradságuk dacára sem voltak képesek fiaikkal a „várt" eredményt felmutatni. Egy mindenkitől könnyelműen kidobott jelszó hallható az egész vonalon: refolmálni kell az iskolát! Minden komolyan gondolkodó pedagógus, ki szivén viseli „nagy mesterségének" tökéletesbítését s így a gyermekek jövőjét, örömmel veszi a szigorú, de jóindulatu s az őszinte érdeklődés és hozzáértés eredményezte kritikát. Komoly törekvésnek, igaz akaratnak, becsületes munkának nincs oka félni a kritikától, örvendünk tanár és szülő egyaránt, ha hazánk jövendő műveltségének, tekintélyének, anyagi és erkölcsi megszilárdulásának s így egész jövendő nagyságának és boldogulásának bölcsőjét, az iskolát úgy körülbástyázhatjuk a gyakorlati élet követelte józan nevelési elvekkel, hogy ez a várt eredményt minél jobban biztosíthassa. De ezt egyoldalú törekvéssel és követeléssel el nem érhetjük! Két oldala van az éremnek! Egyik fele a korona, mely jelzi a vallás-erkölcsi, hazafias alapon nevelni és tanítani akaró iskolát, a másik az írás, mely mutatja, hogy a gyermek mennyi erkölcsi alapot, készséget hozott magával otthonából, melyre azután az iskola mint szilárd alapokra nyugodtan építhet.