Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1912

12 szülő előtt. Valamint az orvos nem ismerve fel a betegséget a nem jól alkalmazott gyógyszerrel csak súlyosbítja a bajt, ép úgy az elhibázott nevelési módszer is csak rontja a gyermeket, amikor olyan hajlamokat és szenvedélyeket ébreszt fel benne, amelyektől a szülő maga is irtózik, de nem ismerve eléggé gyermekét, ő maga azok élesztője.*) Mi nevelők és tanítók sajnos, de nagyon gyakran tapasztaljuk, mily rendszeresen rontja némely szülő ferde neveléssel legnagyobb kincsét, gyermekét. S miért? mert a nevelés munkájára sohasem készült s így nem is képes megfigyelni gyermeke érzés- és lelkivilágát. Az a sok u. n. „elhibázott" nevelés mind nem volna, ha e tekintetben a házi nevelés gondosabb, körültekintőbb volna s megvolna a jóakarat és hozzáértés, hogy az iskolai nevelést segítse, előmozditsa, vele együtt működjék. Minden gazda jól tudja, hogy a helytelenül művelt föld csak rossz gyümölcsöt hozhat; jól tudta az iparos, a gyáros, hogy jó munkához jó eszközök is szükségesek, de kevesen gondolnak arra, hogy a gyermek gyöngéd lelkülete ferde irányítás, rossz példa s hanyagság által mennyire elvadul, elfajzik s csak konkolyt teremhet. A nevelés tudománya nagyon mostoha elbánásban részesül; s ha őszinte feleletet várhatnánk gyermekeink szülőitől és szállásadóitól, vájjon hányan volnának, akik azt felelhetnék, hogy életükben már olvastak valami neveléstani munkát! Nézzék csak meg — tisztelt olvasóim — házi könyvtárukat, bizonyosan találnak abban lexikont, egy-egy történelmi, természetrajzi munkát, regényeket, van utmutató a virágok, gyümölcsfák ápolására; a jó gazdának van rendszeres könyve az álattenyésztésről; a gondos, gyengéd lelkű háziasszony külön könyvből meríti ismereteit, hogy kedves kis kanáriját és kutyuskáját jól tarthassa, szelíddé, simulékonnyá, ügyessé „nevelhesse" ; járat a család napilapot, divatlapot, képeslapot, talán sportlapot is, de bizony hiába keresel ott a család asztalán olyan nyomtatványt, amely az áldásthozó gyermeknevelés időszerű kérdéseivel foglalkozik. Már Herbert Spencer is sajnálkozással említi, hogy a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi nevelése azért oly hiányos, „mert hiányzik a szülőknél a tudás, ami pedig a helyes neveléshez feltétlen szükséges." A jó Isten a szülői szívbe csak azt a végtelen nagy szeretetet adja, amely minden nevelőnek alapkelléke, de ezen *) Egy mindennapi példa : „Az anyák nem is sejtik, hogy gyermekeikben a gőg és önzés elpusztíthatatlan alapjait rakják le azzal, hogy gyermekeiket egész istentelen módon bálványozzák, kivételes lényeknek tekintik tulajdon testüket és vérüket, tolakodó kultuszát övezik, aminek semmi köze a mély és felelős szeretethez és ami már egész kicsiny korában elrontja a gyermeket." L F. W. Foerster—Schütz A. i- m. 145 1.