Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1912

11 pontból csak nagyon általánosan foglalkozhatik növendékeivel. De otthon, a szülői házban csakis az a nevelése mód hozza meg e várt eredményt, amely a gyermek vérmérsékletét, hajlamait, jellemét, szóval az egész gyermeket ismerve s egyszersmind szem előtt tartva iparkodik a gyermeket az egyéni tökéletesedés utján vezetni. A nevelés célja egy, sarkalatos alapeszméi s irányító szabályai általános érvényűek, de az út és mód, amelyen és ahogyan ezek az egyeseknél érvényesülnek s eredményre vezetnek, nagyon sokféle, amiért is kell, hogy a gyermek egyéniségének megfelelő legyen. Nem lesz talán hiábavaló, ha egy ujabban megjelent tudományos pedagógiai munka idevágó észrevételeit ismertetjük.*) A jellemnevelésnek legjobb talaja a család, a legrégibb és a legtermészetesebb érdekszövetség, melynek egyik főérdeke, hogy gyermekét meggyőződése és tudása szerint lehető legjobban nevelje. Az egyéni nevelés terén négyféle irányt, módot különböztet meg, még pedig oly jellegzetesen, hogy szinte rá lehetne mutatni az egyes családokra, hogy melyikhez tartoznak. Az első csoportot az aggságoskodók teszik (die Angstlichen), akik a gyermek minden cselekvésében, megnyilatkozásában azon vannak, hogy az előre kitűzött bizonyos célhoz vezető merev útról egy jottányit se térjenek le. Az ily eljárás végeredménye, hogy az önálló jellem kialakulását bénítja meg és teszi úgyszólván lehetetlenné, Ezeknek valóságos ellentétei a könnyelműek (die Sorglosen), akik a gyermeket teljesen önállóan és szabadon hagyják mozogni és cselekedni, ahogy neki tetszik s a büntetést nem ismerik. Az ilyen szülőre nézve a gyermek persze csak öncél, akire a társadalom nem számíthat. Ez a nevelési mód csakis az egyesek s a társadalom erkölcsi sülyedéséhez vezethet. E két csoport közt állnak a mérsékelt közvetítők (die Vermittler), akik kerülik a szoros kényszert, de a feltétlen szabadságot is és a gyermek elé példákat állítanak, amelyek jó hatása alatt nevelik aztán őket. A negyedik csoport tagjai az okosak vagy gondolkodók (die Besonnenen), akik a példák megválasztásánál a gyermek egyéniségét is figyelembe veszik. Igaz, hogy ez a legfáradságosabb, de legideálisabb s legáldásosabb egyéni nevelési mód. Az ilyen növendéknek minden tette igaz belső érzületének, életének felismerhető s hű kifejezője lesz és felébred a gyermekben a bizalom egyrészt derék nevelői, másrészt önmaga iránt. Mire kell tehát a szülőnek elsősorban is törekednie? Arra, hogy gyermekét, kit hozzá a legközvetlenebb és mélységes szeretet s így az őszinte bizalom is fűz, minden tettében figyelemmel kisérje s igazán meg is ismerje. A gyermek lelke nyitott könyv legyen a *) G. Kerschensteiner, Charakterbegriff und Charaktererziehung. Leipzig 1912.