Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1911

5 teletbeli elnökévé választotta, amiről díszoklevélben épen halála hetében értesítették, öröme a hála és elismerés e kedves és megtisztelő megnyilatkozásán nagy volt, de nagyobb szerénysége, úgy hogy a kitüntető díszoklevelet csak legbizalmasabb barátainak mutatta meg. Működése közben élénken érezte, hogy a város kath. társadalmának nagy szüksége volna egy lapra, mely a kath. érdekek igazának szócsöve, támadói ellen pedig védelmezője legyen. Megalapította tehát néhányadmagával a „Pápa és Vidéke" c. hetilapot, melynek minden cikkén a tárgyilagos igazság féltüntetése és védelme, erkölcsi felfogás, komolyság lengett át. Nem emberekre tartott hajtóvadászatot, nem nézte az emberek hibáit nagyító üvegen, szerény mécs akart lenni, mely mindenütt a maga tehetsége szerint világít, sötétséget oszlat. Széles körben forgott, mindenfelől elismerés és szeretet környezte, de mindez nem tudta legyőzni vagy csak elnémítani is azt az eleven forró szeretetet, mellyel édes szülővárosához, Esztergomhoz ragaszkodott. Elérte vágyát, idehozhatta művelt lelkét, nemes szívét, itt folytathatta azt a szép munkát, melyet Pápán megkezdett. Élénken figyelte a városi és társadalmi dolgok folyását s ha az előbbiben talán nyiltan s közvetlenül nem is vett részt, nem egy jó tanács, eszme származott tőle, melyet az illetékes körök készséggel követtek. Szülővárosának érdekei az övéi is voltak, bárhol s bárkivel szemben szíve teljes tüzével s erejével szállt síkra, de „városát" nem engedte. Ahol tehette, szívesen felajánlotta Istenadta tehetségét a köznek, a nemes célok elérésére törekvő munkában. — Ismerte ezen önzetlenségét a Kereskedő Ifjak Egyesülete s meghívta elnökének. Rövid másfél évig vezette csak ezen egyesületet, nagy tervei voltak, melyeket eddigi munkásságával ügyesen alapozott meg, de elszólította a halál s ő itt is szeretetet és hálát érdemelt ki magának, emlékét pedig az egyesület dísztermében csak nemrég leleplezett képe tartja ébren a késő utókor számára is. Testi és lelki ereje, fiatal kora közhasznú munkásságát szinte évtizedekre biztosítottnak Ígérték. Munkakedve pihenést alig ismert, elméje üdvös dolgok létesítésével foglalkozott mindig; munkakörét