Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1911

6 teljesen betölteni, a szépet és jót mennél több irányban érvényesíteni volt az ő főtörekvése. Hivatása magaslatán állott jeles készültségével, mint lelkes tanító, atyai jóságú, gondos nevelő, ki jól tudta, hogy az iskolának nemcsak ismereteket kell gyűjtenie s nyújtania, hanem jellemeket is kell képeznie az élet számára. Érezték is tanítványai azt a sokoldalú szeretetet, mellyel mint igazi atyjuk őrködött lelkük épsége felett, gondoskodott szellemi fejlődésükről s iparkodott biztosítani jövő boldogságukat. Ideálista volt ő, de mindig a valóság komoly számbavételével, előzékeny, figyelmes s minden nemes tulajdonaiból kifolyólag a megtestesült szerénység. Halálával, mely két napi rövid szenvedés után március 3-án ragadta el körünkből, a tanügynek, melynek oly lelkes szolgája volt, mennyi szép reménye foszlott semmivé! A társadalom és szülővárosa, melynek számára az emberbaráti eszméi mintegy tervszerűleg szövődtek művelt lelkében, szívében, lelkes munkását veszítette el benne! Fiatalon hagyott el bennünket, de érdemet már eddig is elegendőt szerzett ahhoz, hogy koporsóját ezrek részvétkönnye kísérte sírjába! Örök béke, Isten látása legyen nemes szívének jutalma! Szekeres Bónis.