Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

45 valójában a három század óta ismert lassú-szapora ősi magyar nemzeti táncnak egyenes leszármazottja. VI. Tánc- és mulatságbeli illemszabályok. Mint minden táncban, úgy a mienkben is kezdettől fogva érvényesültek bizonyos illemszabályok, melyeket a nép erkölcs- és szépérzéke teremtvén, táncosaink az idő megválasztásában, viselkedésükben, mozgásukban s társas mulatságaikban többé-kevésbbé szem előtt tartottak. Ezeknek megismerése igen tanulságos, mert nem pusztán eleink táncolásába nyitnak számunkra az eddigieknél is világosabb beletekintést, hanem egyszersmind a táncukon át tisztábban láttatják velünk az öröm derűjétől beragyogott lelküket, erkölcsi felfogásukat és szépérzéküket. Nem szükséges külön fejtegetnünk, hogy e szabályokat valósággal böngészve-vizslálva kereshetjük csak össze a régiségben, mert apáink nem foglalták törvénykönyvbe, sőt nagy részüket meg sem írták, mert csupán élő szó tartotta fenn őket nemzedékről-nemzedékre. Valamint táncunk régi képét jórészt egykori szavakból, kifejezésekből s vázlatos megjegyzésekből vagyunk kénytelenek összeillesztgetni, úgy az illemszabályait is nagyobb részben közmondásokból, elszórt észrevételekből s a táncnyelvből való kikövetkeztetésekből tudjuk csak egybeállítani. Különösen áll ez a nép táncára, amelyet még napjainkban is jobban ösztönszerű s élő szóban forgó szabályok irányítanak. fiát még régenten ! Lássuk : mennyit hozhatunk össze belőlük. Népünk erkölcstana és széptudománya a maga százados közmondásaiban lévén lerakva : főkép ezekben kell keresnünk táncbeli illemszabályait is. S közöttük keresve-nyomozva teszem a tánc idejéről megtudjuk, hogy evés előtt illetlennek tartották, mondván: „Nem illik étel előtt a tánc." Jobban babonaságon' alapult már az a felfogásuk, hogy a reggeli és a pénteki táncolást veszedelmesnek tották: csárdás = csárdás tánc, azaz a csárdákban legeredetibben, legtermészetesebben járt néptánc. (Vö. „Ez éppen ugyanaz, melyet vasárnaponként az utolsó csárdában is láthatni pór leányok által táncolni": Garay J. Regélő c. folyóiratában 1844. évf. 127. 1.)