Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

46 s következőleg szintén illetlennek vélték eme szólásaik szerint: „Reggeli víg táncot estvéli bú találhat. Néha reggel tánc, este pedig lánc. Pénteki víg táncot vasárnapi bú talál." Noha „a boron mozdulva, indulva, vidulva" az öreg emberek és asszonyok is belekeveredtek a táncba, mindamellett ezeknek a táncolását a közfelfogás már nem tartotta illendőnek. „Ősz haj — dudazaj, mondották apáink, de a ránc már nem tánc/", vagyis hogy : ősz hajjal még éppen vigan lehet az ember, de a tánc már nem illik a ráncos archoz. Sőt még erősebben is kifejezték nemtetszésöket — ilyeténképpen: „Késő táncnak háborgás (= bolondulás) az eleje." A táncért bolonduló vénasszonyokat „szentgellérthegyi táncos" csúfnévvel illették ; a „dorottyákra" pedig azt a kemény szentenciát olvasták rá, hogy „negyvenéves lánnyal ördög se táncol már." Az ősi tánchoz, úgy látszik, a piros csizmát gondolták legillőbbnek, vagy legalább is a sárga csizma mellett ennek adtak elsőbbséget ; bizonyítja ez a szokásmondásuk : „Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való /" A nemzeti öltözetet és a sarkantyút (a férfiaknál!) meg egyenesen elengedhetetlennek tartották hozzája. Ezért írja Csokonai a magyar táncosról: „Ha csak vitézi módra nem öltözött, s ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között Népünk a régi közmondások tanúságaként az egyéni szabadság barátja volt a táncolásban, imigyen szólván: „Aki mint szokja, úgy ropja," meg: „Aki mint tanulta a táncot, úgy járja." Am ez nem jelentette azt, mintha a magyar táncos puszta ötlete-bogara szerint szökhetett-rúghatott volna „keresztül-kasul, összevissza", mert akkor nem olvasnánk a táncolására ilyen kifejezéseket a régiségben: „böcsületesen, mértékletességgel, szép módjával, rendesen, réguláson táncol." Kellett tehát valami régulájának, vagy réguláinak lenni De mi volt ez a régula, vagy mik voltak ezek a régulák? A legelső és legfőbb minden bizonnyal a muzsika lüktetéséhez való pontos igazodás; innét eme régi példabeszédeink: „Amint vonják, úgy kell táncolnunk. Miként fújják, néked csak úgy kell táncolnod. Ahogy dudálnak úgy kell táncolni. A dudálás szerint kell táncolni. Úgy járd a táncot, amint húzzák." A magyar táncolónak eszerint az