Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

37 tánchely) hosszában és széltében kerengve fejüket csóválják és fennhordják." E rövid jellemzésben benne vannak dióhéjban az egykori népi friss táncnak legfőbb sajátságai. Mint látjuk, Nánásival egészen megegyezik Debreceni, csak többet mond, nevezetesen fölemlíti még a fölugrást, kézösszeütést, belekurjantást (táncszót) és fejcsóválást is. A XVII. századból mindössze ennyi érdemesebb adatot találtunk a népi friss táncra. A XVIII. századból valamivel bővebb szavú forrásokat idézhetünk reá Gvadányi József és Nagy János verseiből. Az első az 1763. évi badalói kvártélyozása emlékeül írt Unalmas órákban való időtöltés c. költeményében rajzolja a nép páros táncát — a következőkben : „Azért is e táncot frissre fordítottam, Húzd rá magyarossan Putyu ! kiáltottam; Ezzel mindnyájukat úgy megindítottam, Hogy házam letörik, már attúl tartottam. Leányok magokat, mint a pitle, rázták, A táncot hol elő, hol pedig visszálták, A dercét a lisztből úgy ki nem szitálták Ők soha, amint most farokat riszálták. A legények: üssed, üssed! kiáltották, A sarkantyújokat öszvecsattogtatták, Magokat a táncba kényessen ingatták, Mint szél a vitorlát, lyányokat forgatták. Én hol az egyikét, hol a mást dicsértem A melly figurát tett, hogy még tegye: kértem, Kérésemmel ugyan célomat elértem, Még jó, szobámba is hogy tőlük megfértem. Sok legény előttem a lyánt fordította, Szálok kednek: hozzám e szókat szólotta, Áltadom szívessen, mint másét: mondotta, Mint a hintókerék forog: kiáltotta Ezen eléggé szines költői vázlathoz méltán csatlakozik elevenségével Nagy János, néhai szanyi plébánosnak leírása, amelyet