Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

38 Nyájas múzsa c. versgyűjteményében (1790.) A táncról címmel (250) olvashatunk : „Nossza legény a táncba, Itt a leány, szedd ráncba, Ugrasd, forgasd, mint orsót, Köszöntsd reá a korsót — Ez az élet gyöngyélet! A sarkantyúd zörögjön, Fényes patkód dörögjön, Kezed, lábad mozogjon, A lejtőre hajuljon — Ez az élet gyöngyélet! Ahol a szép menyecske, Nossza neki vén kecske. Vond a táncba, jól járja, Tarát, farát riszálja — Ez az élet gyöngyélet! Te is csipás vén banya, Világ megunt asszonya, Menj közikbe vigadjál, Egyet-kettőt ugorjál — Ez az élet gyöngyélet !" E két költőnek leírása, mint látnivaló, nemcsak egymással, hanem a föntebbi, XVII. századi adatainkkal is összevág. Ezekből a már megállapítottuk sajátságokhoz még a következőket adhatjuk: a nő ugratását és forgatását; külön való magaillegetését, riszálását, rázását és fordulásait; a patkó és sarkantyú összeverését; a karmozgatást; a figuratételt, vagyis a cifrázó lábmozdítást; és a párváltást (vö. „Altadom szívessen, mint másét!") A népi egyes lassúról is van a XVII, századból egy bár vázlatos, de a főbb vonásokat jól feltüntető leírásunk azon gúnyoló versben, amelyet 1668. és 1696. között írt valamely névtelen református pap a tánc és a magyar „táncos nép" ellen. E versnek (melyről különben föntebb már megemlékeztünk) 39—42. szakaszai érintik lassú táncunkat. Mások is idéztek már belőlük, de tudtunkkal senki sem vette észre, hogy a gúnyoló