Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

33 imitt, amott is, az én házam előtt is — tarka szoknya, szép menyecske, fordulj az ölembe!" A „lassú, sétáló", úri formájában és nevén „nemes, nemeses, palotás" táncban elébb „felséges" testtartással „valódiba szedett, rátartós" arccal „nagy méltóságosan tették lépéseiket" jobbra-balra, előre-hátra, „ékes sétálással fordultak és hajladoztak" ; majd szaporább, vígabb lejtéssel „cifrán, módosan rakták lábaikat", „kényesen ingatták, lógatták derekukat" és „süvegüket, kalpagjukat konyára húzva, félretéve — rázták fejüket, nyakukat", egyet-egyet „ugrottak", meg rá-rá „dobbantottak", vagy „topogtak", „karjaikat csóválták" ; „veszteg nem állható kezeikkel" egyszer-egyszer „tenyerükbe csaptak, csattogtak"; s eközben a „szemeik villogtak" és meg-megnyilt a szájuk: „ki világost, kiviradtot kiáltott, ki három a táncot a sürgette," (—mint Dugonics írja); végül ha „nemeses" módra: nővel táncoltak, akkor azt kedvesen „megforgatták". Amint a muzsika a „szapora, ugrós, friss, kuferces táncra — indult, pendült", a vigadó ifjak választott, vagy osztott párjukat*) „táncra hítták, rántották; táncba vitték, vonták, kapták, ragadták, sodrották" és előbb „rendesen aprózva, aprítva, aprítgatva", majd meg ,,szökve s hajladozva ugrottak" együtt. Mindjobban belemelegedvén, a táncosok a lányokat s menyecskéket — anélkül, hogy „kemény fogással bántották volna" — „ugratták és forgatták, mint orsót, mint szél a vitorlát" s velük „elterjedt csúsztatással" többször „gyökkentettek": egyet-egyet „hajoltak", miközben „sarkantyújuk zörgött, pengett, fényes patkójuk dörgött" a muzsika taktusára. Majd utóbb „elszakadtak egymástól és magán rakták, ropták táncukat". Ilyenkor az ifjak „keze-lába mozgott: összecsapták, ütötték, verték, csattogtatták tenyerüket, meg pengő csizmájukat, sarkantyújukat", különféle „figurákat tettek": a lábukat szerteszéjjel hányták s veregették" és közbe-közbe nagyokat *) A nőnek kézadását, illetőleg kezeinek a táncos vállain nyugtatását „aranylánc

u-naU hítták: „űer be rózsám, katona, no járjunk egy táncot; — majd nyakadba vetek egy szép aranyláncot" (egy 18. századbeli népi versben.) 3