Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

32 mozaikdarabokból a régi magyar táncolásnak egységes képét öszszeállítani : Nos tehát apáink táncolása akár „magán, fejenként", azaz: egyesben és „kerékben" = körben, akár „párban, páronként" vagyis nőkkel történt, — „tánchelyen, táncolóházban, táncolóban, táncszobában" (melyből „az asztalt kivitték, avagy félretették") folyt le „tánchajtódalra, táncolónótára, táncnótára, táncnótán való énekre, éneknótára, ugrónótára". Az előlszökő-táncoló „táncosztók, táncmesterek" (hacsak a tánc nem történt „fejenként") a „táncolni, ugrálni vágyakozó táncos ifjaknak" a „viszketeges talpú hetyke lányok" (kiknek „eszek, kedvek táncra veszett"), vagy a „friss menyecskék" közül „párt osztván, adván" ilyen szókkal adták meg a „muzsikusoknak, muzsikásoknak, cigányoknak" a tánckezdő jelet: „Pendítsd az hegedűt, vonj egy szép táncot — rántsd keresztül hegedűdet — vonjad cigány a nótát, ne kíméljed a húrját — vonjad vigan!"; a táncolóknak pedig: „Szabad a tánc — uccu táncba fiak — nosza, most nosza — nosza vigadjunk — nosza legény a táncba — rajta fiak, rajta!" A muzsikusok Rettegi György naplójának (1760.) tanúsága szerint „elsőben sétáló, vagyis lassú táncokat húztak, annak utána szaporább magyar táncot", melyre a „táncolni eléállott" táncosok, vagy táncos párok ,,táncra, v. táncba indultak mentek; táncra keltek; táncba keveredtek; neki kerekedtek a táncnak; táncnak eredtek; tánchoz kezdettenek, hozzáfogtak" és a lassút „magyar módon v. módra: szép halkai, csendesen, rendesen, mértékletességgel, becsületesen, szép módjával járták, lejtették, cifrázták és kanyarították", a szaporát pedig „elevenen, frissen, vigan ropták, rakták, aprították, aprítgatták, aprózták, szökték és ugordták". Táncközben mind a lassúbban, mind a frissben jókedvük különféle táncszókban tört ki. Vagy csak egyes indulatszókat kiáltottak bele, teszem: „Hopp; haja; hej; hopphaja; hajahuja; haj da, hopp haj da;" vagy rövid csattanós mondatokat, például: „Három a tánc — ez az élet — ez az élet gyöngyélet — ejhaj, táncra tánc!; vagy egyes versikéket is, mint: „Hopp