Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

31 Egyébként az ő gazdagságuk és ötletességük nem egyedül az alapfogalomnak és változatainak, hanem egyátalán a tánccal együttjáró tulajdonságoknak, jelenségeknek és módozatoknak kifejezésében is szembeszökően tündökölt. Példának okáért az ügyes, jó táncosokra*) ilyen dicsérő szavaik voltak: „Ugyancsak tudja járni — szép módjával, réguláson táncol — reárop a muzsikára — megrakja — mestere a táncnak — testének minden ina s ere srófon jár — gyönyörűen kitesz magáért térdeinek ékesen hajlása csudálatos! Noszkó Alajosnak 1791-ben kiadott Virágszótárában meg ilyen magasztaló kifejezéseket találunk a régi nyelvből összeszedve a „jól tud táncolni" értelemre (179. 1.): „A táncot ugyancsak módjával, magyarosan tudja ropni; helyesen tudja teljes inait a táncban szedni s rakni; kellő s tetsző szép móddal viseli s forgatja jól övedzett karcsú derekát a táncban: kezeit s egész testét ezer mesterséggel szépen változtatja a táncban." A szen vedel mes, telhetetlen táncosra Baróti Szabó Dávid följegyzése szerint (Magyarság virági 1803, 480. 1.) ilyetén kitétellel éltek apáink: „Mint eszén kívül való tombol, táncol, ropja a táncot, ugrál a nyárspengésre is: majd kiszökik magából örömében". Természetesen efféléktől származott nyelvünkbe a szintén Barótitól följegyzett rőjöl ige „egész éjjel táncol" jelentéssel. Amint nem fukarkodtak őseink dicsérő szókban a jó táncosokra, úgy a gáncsoló kitételeket is bőven szórták az ügyetlenül ugrálókra, teszem ilyformán: „Keresztül-kasul, össze-vissza, hebehurgyán táncol — nem érti a módját — rosszul forgatja magát — szökik, mint a kecske — a nóta minden sorára ló módjára topog —- mint Noé részeg csapja ugrik, megy elé hátra!" Ami pedig magát az ősi tánc lefolyását illeti, ennek minden mozzanatára, árnyalatára s kisérő tünetére is gazdag szó- és kifejezéskészlettel rendelkeztek elődeink. Próbáljuk eme ránk maradt szókból és kifejezésekből, mintegy *) Érdemes megjegyeznünk, hogy a „jó táncos"-ok mellett „híres táncos"-ok is akadtak őseink között. Bizonyságul idézhetjük báró Apor Pétert, kinek egyik 1742-ben írt versében olvassuk: „Híres táncos ifi legény Apor Ferenc",