Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

28 „Görcsös bot amaz déceges Bonasusnak a hátára, mellyel utóbbi szilajkodása tétúl megegyengettetik" 1668.). Kacskaringós, erős címe dacára nem ront oly dühhel a „táncos nép" „nyavalyájára" — „rút mételyére", mint Gyulai tiszteletes uram, hanem „nyája romlását keserülve" gyógyító szándékkal adja híveinek „orvosló igéit"; csak a végén fortyan föl kissé s kiált a táncosokra anatémát: „Maradjon átokban, ezután ki táncban keresztyének közül mén /" Megállapíthatjuk, hogy a tánc3zenvedelem éppen ebben a korban lobogott hazánkban legerősebben, amiből nyilván következik, hogy nem volt több haszna a református prédikátorok dörgelmeinek, mint a katolikus plébános böjti tánctiltó szavának. Pedig e különben jóakaratú lelkiatyák nem fukarkodtak — valamint ijesztő intelmekben, úgy a táncra nagy bőséggel koholt „díszítő" jelzőkben sem! Az még csak hagyján, hogy „csintalan, kevély, kacér, pajkos, rút", vagy erősebben „ocsmány, fertelmeskedő, bujálkodó, fajtalan" melléknevekkel illették; mert felháborodásukban még nagyobbakat: „ördögtojta, ördögültette, ördögköltötte" jelzőket is szórtak rája! Azután elnevezték „bolondok dolgának", „rühes mételynek" s „ördög találmányának, munkájának, urbáriomának." Mindez nem használt! A nagy többség: „Ugri uramék" — miként Szentpéteri nevezi a táncszeretőket és védőket — rendületlenül legjobb ,,idő mulatónak" — „vigságszerzőnek" hitte tovább is a táncot és nyakrafőre szökve-tombolva azt vetette ellen kedve rontóinak Gvadányi Rontó Páljának preceptorával: „A tánc nem egyéb, hanem komóció, mely az egészségnek hasznos és igen jó". Mikor pedig a tiszteletes urak erre szörnyülködve kiáltották fülébe, hogy hiszen „a tánc az ember éleiének nem táplálója, hanem inkább rontója", hát a megrögzött Ugriék fajukat jellemző makacssággal morogva bökték ki sorban — Gyulai szerint — az utolsó szót, hogy „annál inkább táncolok, hadd haragudjék a jámbor pap!" S a jámbor papnak ezen ázsiai argumentumra mi szava lehetett — az egy anatémán: átkon kívül! Mindamellett valamelyes hatása mégis lett a sok intelemnek s kárhoztatásnak. Tudniillik a beférkőzött „forgódó — tapodó — tomboló" idegen táncra nézve! Ezt nemcsak a jámbor papok,