Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

15 Ekkor járta el a vitézek kértére a hősök-hőse, Kinizsi Pál is emlékezetes herkulesi „toborzóját" (= táncát), amint fieltai beszéli Chronicá-jában (1575.): ,,felszökellék és ott hátára tevé a jobb kezét és fogaival felharapá a földről egy nagy töröknek holt testét és azt szájában hordozván, sokáig ott táncola véle a hősek között." A farsangot, különösen ennek a „farkát" a mostaniaknál sokkal nagyobb hévvel, szinte féktelen kedvvel táncolták végig a régi magyarok. Ilyenkor vége-hossza nem volt a muzsikának és a táncnak: „Táncnak muzsikának vége nem lehetett, péntek vasárnappal együvé tétetett" (egy régi versnek szavai). Sőt az sem volt elég, hogy „az éjszakából nappalt és a nappalból éjszakát csináltak" (— miként Szentpéterinél olvassuk), mert még a böjtbe is beletáncoltak, egy XVIII. századeleji vers szerint: „Nem sok haszna vala plébános szavának, Ámbár napja volt is hamvazó szerdának." A mai házasságkötéseknél jobban csak a lakodalmi ebéd végeztével szoktak táncra kerekedni. Apáink ellenben nemcsak a lakodalom napján, hanem már jóval előtte, sőt még utána is táncoltak : a házassági frigy létrejöttének minden kiemelkedőbb mozzanatát tánccal kisérték. így teszem már 1. a leánynézőben „vacsora után éjfélig s tovább is táncoltak" (Apor). Azután 2. háztűzlátáskor a leánynak kiküldött két atyafiát a legény „cselédestül jó szívvel látta, megitatta, táncoltatta." Az erre következő 3. kézfogáson megint „vacsora után éjfélig, s tovább is táncoltak." A lakodalom előtti ceremóniák is tánccal végződtek; így mikor a vőlegény kíséretével a menyasszony lakóhelyéhez közeledett, 4. előre küldött követeit, az ú. n. előlköszöntőket a menyasszonyi házban háromszor megtáncoltatták; s ugyanez történt 5. megérkezés után a vőlegény ajándékát vivő vőféllyel is. Magán a lakodalom napján pedig 6. a vendégség után még a szegényebbeknél sem engedték el, hogy a szertartásos mennyegzői táncokat sorban el ne járják. Sőt még ezzel sem volt vége a táncnak, mert másnap az új asszony 7. beavatása után (ha t. i. katholikus volt!) melyre a vőfély rendezett fölöstökömöt, megint csak táncoltak fölöstökömtől ebédig, ebéd után éjfélig, sőt tovább is. Őseink tehát