Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

9 Nándor, akkori főigazgató, korának egyik legkitűnőbb középiskolai tanférfia, megismervén Fehér Ipolynak igazgatói és tanári tehetsé­gét, bámulatának adott kifejezést az esztergomi főgimnázium kitűnő vezetésén. Elismerését az új főgimnázium még inkább fokozta, amiről Trefort miniszternek is jelentést tett, hangsúlyozva, hogy a szomszédságban van egy igazgató, akihez fogható egész tankerüle­tében nincsen. Egyúttal fölhívta figyelmét a mintaszerűen berende­zett főgimnáziumra is. Trefort a hallottakról személyesen akarván meggyőződni, egyszer váratlanul lepte meg látogatásával az esz­tergomi főgimnáziumot. Lutter jelentését ő is a valóságnak teljesen megfelelőnek találta és ekkor kapta (1881.) Fehér Ipoly a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Ekkor már főigazgatóságra is ki volt jelölve, aminek látható jele volt az a körülmény, hogy az ezen iskolai év végén tartott érettségi vizsgálatokon, Kalocsán és Esz­tergomban, megbízás folytán mint főigazgatói helyettes elnökölt. Az ő fáradságot nem ismerő buzgólkodásának köszöni létét a főgimnáziumi segítő-egyesület is. Ez a hasznos intézmény, mely ma már 36.000 korona tőkével rendelkezik, 1878. október 10-én kez­dette meg a szegény tanulókra nézve áldásos működését. Ugyancsak Fehér Ipoly készítette el 1880-ban a főgimnázium új Fegyelmi szabályait. Nem volt oly kis dolog, mely az iskolai életben az ő érdek­lődését kikerülhette volna. A tanulóknak iskolai és iskolán kivül való magatartása, mondhatni minden mozdulata magára vonta az ő figyelmét. Mivel tudta, hogy a szülői ház sok esetben képtelen a maga nevelői hivatását kellőkép teljesíteni, azon volt, hogy a mutatkozó hiányokat az iskola pótolja. A tanulók illendő megjele­nése és föllépése figyelmének kiváló tárgya volt mindenkor Példás rendet, fegyelmet tartott a tanulók között. Szigorú volt irántuk, de nem kíméletlen; minden szavával, minden tettével csak javukat akarta. Élénk figyelemmel kisérte előmenetelüket. Valahányszor közelebbi érintkezésbe lépett az ifjakkal, komolyan, de szeretettel szólott hozzájuk, atyai gondossággal intette hibáikra; buzdított, lelkesített, figyelmeztetett, tanácsokat osztott; dicsérte a jót, gán­csolta a rosszat. Fia nem foglalta el idejét az iskola: az irodalomban, a társa­dalmi intézmények fejlesztésében keresett és talált nemes lelke

Next

/
Thumbnails
Contents