Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908
4 ókor irodalmát; olvasták a görög és római költőket, szónokokat, történetírókat, bölcselőket; költészetük szépségeit, vitatkozásuk művészetének élességét, ékesszólásuk tökéletességét, stílusuk előkelőségét tőlük elsajátítva, a keresztény vallás és hit érdekében igyekeztek kihasználni és saját fegyvereivel győzték le a pogányságot. Sz. Ágoston ezt írja: „Nemcsak babonás mesék és haszontalan ismeretek lappanganak a pogány tudományokban. Találhatók bennök olyan részletek is, melyek az igazság szolgálatára alkalmasak. Vannak igen józan, hasznos erkölcsi tanításaik. Sőt olyan igazságok sem hiányoznak körükből, melyek az igaz Isten tiszteletét mozdítják elő. l< 1) Azonban tévedés volna azt hinni, hogy valódi remekműveknek csak a pogány szerzők művei tekinthetők ; hogy a kereszténység föllépésével a görög és római irodalom egyszerre elvesztette klaszszikus jellegét; hogy nyelvben és irodalomban oly mélyen hanyatlott a két ókori nép, hogy a pogányságon túl nem is érdemes a görög vagy római irodalommal tovább foglalkozni. Igaz, hogy a görög irodalom fénykora a Krisztus előtti századokra esik ; valamint a római irodalom aranykorát az Augustus császár idejében élt pogány írók alkották : de az is tagadhatatlan, hogy a későbbi korok keresztény írói is hoztak létre olyan műveket, amelyek méltán nevezhetők klasszikus alkotásuaknak. Bár az ős keresztény írók között némelyek igen egyszerű, keresetlen nyelven írtak, mert különben a műveletlen, közönséges nép nem teljesen, vagy épen nem értette volna meg őket: de voltak szentatyák, akik nemcsak versenyeztek az ókori pogány remekírókkal, hanem gondolataik mélységével nagyban felül is multák őket. Szentatya ! egyháztanító ! — kiált föl La Bruyére — minő nevek! Mily homályosak, szárazak, mily hideg áhítatot lehelnek irataik s talán scholastikus szelleműek, — mondja az, aki sohasem olvasta a szentatyákat. Azonban mennyire bámulnának, akik a szentatyákról ily félszeg Ítéletet alkottak, ha olvasva műveiket, bennök több művészetet és gyengédséget, több képzettséget és szellemet, a kifejezésben nagyobb gazdagságot, több erőt és alaposabb érvelést, több elevenséget és természetes kellemet talál') De doctrina christiana. J. 2. n. 60,
