Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

31 össze, ügy lesz tehát egyik a másiknál kisebb jutalom birtokában, hogy abban az adományban is részesül, hogy nagyobbat nem kiván. 3. Nem fog hiányozni a szabad akaratuk sem azért, mivel a vétkek nem gyönyörködtethetik őket. Sőt még szabadabb lesz akaratuk, ha a vétkezés gyönyörködésétől annyira mentek lesznek, hogy a nem vétkezésben állandóan gyönyörködnek. Mert az embernek a teremtés alkalmával adott első szabad akarata az volt, hogy lehetséges volt neki nem vétkeznie, de lehetséges volt vétkeznie is; ez az utóbbi pedig annál hatalmasabb lesz, mivel többé nem vétkezhetik. De ez is Isten ajándékából, nem pedig saját természetének erejéből történik. Más ugyanis Istennek és más Isten részesének lenni. Az Isten természeténél fogva nem vétkezhetik, az Isten részese pedig Őtőle nyeri, hogy ne vétkezhessék. Ezen isteni adományokban azonban fokozatokat kellett tartani; hogy t. i. először olyan szabad akaratot kapjon az ember, hogy tehetségében legyen a nem vétkezés, utoljára pedig olyant, hogy a vétkezés ne legyen tehetségében ; és így mig az első érdemgyűjtésre, addig ez az utóbbi a jutalom elnyerésére vonatkozzék. De mivel ez a természet vétkezett, amennyiben vétkezhetett, több kegyelem folytán szabadul föl, hogy eljusson arra a szabadságra, amelyben nem vétkezhetik. Mert valamint az Adám vétke folytán elvesztett első halhatatlanság az volt, hogy lehetett meg nem halnia és az utolsó az lesz, hogy nem lehet meghalnia: ugy az első szabad akarat is az volt, hogy lehetett nem vétkeznie, az utolsó pedig az lesz, hogy nem lehet vétkeznie. Mert így lesz el nem veszthető a jámborságra és igazságosságra irányuló akarat, amint nem veszhet el a boldogság után vágyódó akarat. Mert kétségtelen, hogy míg vétkeztünk, mind a jámborságot, mind a boldogságot elvesztettük, de a boldogságra való törekvés megmaradt bennünk a boldogság elvesztése után is. Ugyan meg lehet-e tagadni Istentől a szabad akaratot azért, mivel nem vétkezhetik ? Lesz tehát abban a városban, valamint mindenkiben egy, úgy egyesektől elválaszthatatlan, minden rossztól ment, minden jóval telt szabad akarat, mely szünet nélkül élvezni fogja az örökké tartó örömöket, megfeledkezik vétkéről és büntetéséről, de nem egyúttal megváltásáról, hogy hálátlan ne legyen Megváltója iránt.