Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

23 Isten szeretete mennyeit. Az első önmagával, a második az Úrral dicsekszik; az az emberek dicsőítését keresi, ennek — tanúja a lelkiismeret — Isten a legfőbb dicsősége;az dicsőségében fölfuvalkodva emeli föl fejét, ez Istenéhez kiált: „Te vagy az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet" (Zsolt. 3. 4.) Azt a leigázott fejedelmeken és nemzeteken való uralkodás szenvedélye ragadja magával, ebben kölcsönös szeretettel szolgálnak egymásnak, az elöljárók gondoskodással, az alattvalók engedelmességgel. Az uraiban szereti az erőt, ez Istenének mondja : „Szeretlek téged, Uram, én erősségem" (Zsolt. 17. 2.). Ezért is abban a bölcsek test szerint élvén, vagy testök, vagy lelkök, vagy mindkettőnek a javait hajhászták; vagy „ámbár megismerték az Istent, nem úgy dicsőítették, mint Istent és nem adtak neki hálát; hanem hiúkká lettek gondolataikban és meghomályosodott az ő esztelen szivök; magokat bölcseknek mondván, bolondokká lettek" (Róm. I. 1. 21—22.). Vagyis a kevélység uralma alatt bölcseségükben elbizakodván: „Bolondokká lettek és fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember, sőt a madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával" (23. 3.); sőt ily bálványok imádásánál vezetői vagy követői voltak a népnek: „És inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, ki mindörökké áldott legyen" (25. o.). Ebben pedig nincs emberi bölcseség, hanem vallásosság, mellyel igazán tisztelhető az Isten ; és egyedüli jutalmát várja nemcsak a szent emberek, hanem az angyalok társaságában is, „hogy az Isten legyen minden mindenben" (Kor. I. 15. 28.). XX. könyv. ÖTÖDIK FEJEZET. (A világ végén isteni Megváltónktól tartandó Ítéletet bizonyító szentírási nyilatkozatok.) 1. Maga Megváltónk megdorgálván azokat a városokat, melyek a náluk történt nagy csodák ellenére sem hittek ő benne és eléjök tevén a pogány idegeneket, így szól: „De mondom is nektek: Tirusnak és Szidonnak könnyebb sorsa lesz Ítélet napján, mint nektek" (Máté 11. 22.). Kissé alább egy másik városról így szól: „De mondom is nektek, hogy Sodorna földének könnyebb sorsa