Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

17 vösségre veszedelmes babonáit elnyomta, mindenünnen össze akartam volna gyűjteni, ugyan mikor jutottam volna a végére? Megígértem egyúttal annak a bebizonyítását is, hogy az igaz Isten, kinek hatalmában van minden ország, milyen erényeiket és mi okból segítette birodalmuk nagyobbítására; és hogy azok, akiket isteneknek tartanak, nemcsak semmiben sem segítették őket, hanem inkább ámításaikkal és csalárdságaikkal mily sokat ártottak nekik. Most tehát erről kell szólnom és elsősorban a római birodalom növekedéséről. Merthogy az istenek gyanánt tisztelt daemonok ártalmas csalárdságaikkal mennyit rontottak erkölcseiken, azt különösen a 2. könyvben már eléggé kimutattam. Mind a három befejezett könyvben pedig, ahol alkalmasnak látszott, föltüntettem, hogy az Isten Krisztus neve által, amely iránt béke idejében a barbárok oly nagy tiszteletet tanúsítottak, a háborúk viszontagságai közt is mennyi vigasztalást nyújtott a jóknak és a rosszaknak, „ki az ő napját fel virrasztja a jókra és gonoszokra és esőt ad az igazaknak és hamisaknak" (Máté 5. 45.) HARMADIK FEJEZET. (Vájjon a birodalomnak kiterjedése, mely csak liáborúk árán érhető el, akár a bölcs, akár a boldog emberek Ítélete szerint az emberi boldogság elemének mondható-e ?) Lássuk tehát már, miért merik a pogányok a római birodalomnak oly nagy kiterjedését és fentartását azon isteneknek tulajdonítani, akikről azt hiszik, hogy ocsmány játékok előadásával és becstelen emberek szolgálattételével is illő módon tisztelhetők. Ámbár szeretném előbb kissé megvizsgálni, minő észszerű okból dicsekesznek ők a birodalom nagyságával és kiterjedésével; holott épen nem lehet boldogoknak tartani olyan embereket, akik folytonosan a háború veszedelmei között, polgárvér, vagy ha ellenség is, mégis csak embervér ontásában, aggódó félelemben, vért szomjazó vágyak közt élik napjaikat azért, hogy törékeny üveghez hasonló, csillogó örömet szerezhessenek, amelyet aggódva féltenek, hogy hirtelen el ne törjön. Hogy erre nézve könnyebben Ítélhessünk, ne ámítsuk magunkat üres, kérkedő haszontalanságokkal, ne engedjük a józan ész Ítéletét hangzatos szavakkal megtéveszteni, ha népek, országok, tartományok emlegetését halljuk; hanem képzeljünk magunknak két