Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

1(5 fölemlítem lehetőleg az Összes, vagy szerintem elegendőnek látszó számos és súlyos szerencsétlenségeket, melyeket maga a város, vagy a joghatósága alá tartozó tartományok, még áldozataik eltiltása előtt, szenvedtek ; amely összes bajokért kétségtelenül minket okolnának, ha akár a mi vallásunk fénye már akkor világított volna, akár istenkáromló szertartásaikat (úgy a mint most) megtiltotta volna nekik, ügy gondolom, hogy ennek a feladatnak a 2. és 3. könyvben eléggé megfeleltem. A második könyvben ugyanis az erkölcsi rosszról értekeztem, amely vagy egyedüli, vagy a legnagyobb rossznak tekintendő; a harmadikban pedig a külső javakat, a testi jólétet érintő csapásokról szóltam, melyektől egyedül félnek a dőre pogányok, jóllehet ezen külső csapásoknak többnyire a jók is alá vannak vetve : míg azokat a bajokat, amelyek által az ember valóban gonosszá lesz, nem mondom békével, de szinte szívesen tűrik. A külső bajok és csapások fölsorolásánál pedig csak keveset mondtam magáról a városról és birodalmáról és hozzá még nem is mondtam el mindent egész Caesar Augustusig. Hátha még mindazon rosszakat föl akartam volna említeni és kiemelni, amiket nem az emberek okoznak egymásnak, mint például a háborúban való pusztítások és rombolások, hanem amiket a világ elemei idéznek elő a nagy mindenségben, amint ezeket Apuleius a világról írt könyvében egy helyen röviden összefoglalja, ahol azt mondja, hogy minden földi dolog változásnak, fölbomlásnak és enyészetnek van alávetve. Szerinte ugyanis a földgömbnek rendkívül erős megrázkódtatása következtében, hogy a saját szavaival éljek, a föld megnyílt és városokat nyelt el a benlakókkal együtt, a szakadó záporeső egész tartományokat öntött el, a folytonosan előrenyomuló hullámok szigetekké változtatták azokat a területeket, amelyek előbb a szárazfölddel összefüggésben voltak, míg mások a tenger visszahúzódása folytán száraz lábbal járhatókká váltak, szélvészek és viharok városokat pusztítottak el, a felhőkből villámok csapkodtak le, amelyek kelet tartományait fölperzselve tönkre tették, míg nyugat vidékein előtörő források és áradások okoztak hasonló bajokat. Így egykor az Aetna csúcsán keletkezett nyílásból a lángfolyamok irtózatos pusztítással patak módjára rohantak le a lejtőn. Ha mindezt és más hasonlókat, amiket a történelem előad és amik abban az időben történtek, mielőtt még Krisztus neve a pogányoknak hiábavaló és az igaz üd-