Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

15 kel gyöngített birodalomnak meg kellett buknia. Róma hivatását a kereszténység szempontjából jelöli meg. Róma uralkodása egyetemes volt, mivel ilyennek kellett lennie Krisztus országának. És valamint az ó-szövetség nem volt egyéb, mint előkészület az új-szövetségre: úgy a régi világban mindennek középpontja Róma és a Krisztus eljövetelére való várakozás volt. Az ő eljövetele után pedig minden a ker. hit diadalát és általánosulását segítette elő. Soha Róma nem volt oly hatalmas, mint a mióta a keresztény vallás közösségével magához csatolta az egykor vesztére törő barbár népeket. A munka két főrészre oszlik. Az első 12 könyvben bizonyítja, hogy Róma nagysága nem a pogány istenek tiszteletéből, hanem a római népnek természetes erényeiből fakadt. A pogány istenek tisztelete mindig babona, dőreség és megalázás volt az emberre nézve; mert hiszen olyan erőket tisztelt az egyes ember, a látó, halló, élő ember, amelyekre vonatkozik a Zsoltáros szava: „A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotványai. Szájok vagyon, és nem szólnak; szemük vagyon, és nem látnak." (113. 12—13.) Hanem voltak a római népben természetes erények: bátorság, hazaszeretet, önzetlenség, stb., melyeket nem mételyezett meg a pogány istenek tisztelete; de midőn mérge megőrölte ezeket, akkor beállott a sülyedés is. Az utolsó 10 könyvben pedig hathatósan bizonyítja, hogy az államnak örök, megingathatatlan és biztos alapja csakis a keresztény vallás lehet: Krisztusnak, az Isten Fiának tanítása, kiről az apostol mondja: „Más alapot senki sem vethet, azon kívül, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus." (Kor. I. 3. 11.) Ágoston ebben a történelmi-bölcseleti munkájában, melyet 413ban kezdett meg és 427-ben fejezett be, Nyugat politikai pogányságának akart megfelelni; de el-eltérve tárgyától, egyszerű cáfolat helyett — mondhatni — a keresztény tanok tökéletes kifejtésével ajándékozta meg a világot, amelyet ma, 15 század után sem győznek a legjelesebb tudósok eléggé magasztalni. IV. könyv. MÁSODIK FEJEZET. (A 2. és 3. könyv tartalmának rövid összefoglalása.) Megígértem, hogy egyet-mást fölhozok azok ellen, kik a római államot sújtó csapásokat a mi vallásunknak tulajdonítják és hogy