Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

14 Ágoston 72 éves korában, nagy felelősséggel járó tisztének lelkiismeretes teljesítésére magát gyöngének érezvén, maga mellé segítő társat kért; és a püspökségnek majdnem egész terhét az ő ifjú vállaira tette. A főpásztori gondoktól menten idejének nagy részét imádságban, vezeklésben és a mennyei örömökön való elmélkedésben töltötte. Majd pedig átnézvén munkáit, főleg a bölcseleti tartalmuakat (kilencvennél többet) szigorú átvizsgálás alá vette ; a kevésbbé helyes, vagy nem egészen világos állításait kijavította, visszavont mindent, amiben esetleg tévedett, és ezen önbírálat eredményét „Retractationes" c. két könyvben foglalta össze. Leggyakrabban a mélységes alázatossággal és nyílt őszinteséggel megírt „Confessiones" c. 13 könyvből álló művét olvassák, melyben megtérésének történetét írja le. Ebben nyilt vallomást tesz Isten és emberek előtt azokról a lelki harcokról, amelyeket vívnia kellett, hogy a rossz útról a helyesre, a tévedésből az igazsághoz juthasson. Ezek az önvallomások Ágostont mint keresztényt a legvonzóbb, a legszeretetre méltóbb színben mutatják be. A mű olvasása általános érdekességénél fogva, minden művelt embernek fölötte ajánlatos. Éles elmével írt főműve: „De civitate Dei

i

l libri 22., mely a legterjedelmesebb és legalaposabb védelmezése a ker. igazságoknak. A római birodalom a Kr. u. 4. században már rohamos fölbomlásnak indult. Az egykor nagy és hatalmas Rómának szerencsecsillaga lehanyatlott. Az aggódó hazafiak vérző szívvel jajdulnak föl, midőn városuk dicső múltjára és nagyságára gondolnak. Keresve a pusztulás valódi okát, azt a pogány istenek elhanyagolásában és a kereszténységben találják, melynek hívei megvetik az ősök isteneit, helyesebben bálványait. Szerintök vissza kell térni a régi valláshoz, mely az ősök erényeinek forrása volt. Ezt a gondolatot akarták újra fölkelteni a római népben, midőn Alarik, a nyugati gótok királya, 410-ben Rómát elfoglalta. A hamis bálványozás követői ezt a szerencsétlenséget is úgy tekintették, mint elhanyagolt isteneik büntetését, és a ker. vallásnak tulajdonították a birodalom romlását. Ezen gyűlöletet keltő vád megcáfolása végett írta Ágoston „De civitaíe Dei" c. munkáját. Szigorú vizsgálat alá vévén Róma egész történetét, arra a következtetésre jut, hogy a rómaiak ősi jelleme, vitézsége, hazafisága és minden erénye immár csupa önzéssé fajult; és a folytonos belháborúkkal és különféle kegyetlenkedések-