Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

12 fogva élni fog a világ végéig. Rendkívül sokoldalú és minden irányban bámulatot kelt az ő tökéletessége. Egyaránt otthonos a hittudomány, bölcselet, történelem, régiségtudomány és művészetek terén ; alapos tanulmányozója a népszokásoknak, éles elméjű vitatkozó, komoly és méltóságos szónok; értekezik a zenéről, tárgyalja a legnehezebb hittudományi kérdéseket, fejtegeti a szabad akaratot, leírja a római birodalom siilvedését. Művei tíz osztályba sorozhatok; vannak köztük bölcseletiek, hittaniak, erkölcstaniak, erénygyakorlatokat tárgyalók, szentírást magyarázók, hitvédelmiek, vitatkozók, hitszónoklatiak, szent beszédek és levelek (270). Megtérése előtt, a magányba való visszavonultsága idejében írta a következő bölcseleti tartalmú műveket: Contra academicos, libri 2; De pulchro et cipto; De beata vita; De ordine, libri 2; Soliloquia, libri 2; De immortalitate animae. Az egyházba való fölvétele után a manikeusok ellen fordult és a „De moribus ecclesiae catholicaevalamint „De moribus Manichaeot um" c. irataiban az egyházzal való egység tudatának lélekemelő és megnyugtató voltát tüntette föl. „De liberó arbitrio" c. munkájában a szellemet lenyűgöző manikeizmus ellenében a keresztény igazság fölszabadító erejét mutatta ki. „De vera religione" művében a Szentháromságról szóló tant védi a manikeusok ellen ; „De utilitate credendi ad Monoratum" iratában pedig a kath. egyházra fogott hitre való kényszerítés alaptalanságát, de egyszersmind az alanyi tudás elégtelenségét tüntetvén föl, a hitet olyannak fogja föl, mely a bűn salakjától megtisztít, az igazság szemléletét gátló homályt eloszlatja és Isten iránt való szeretetre gyulasztja a szívet. A szív — úgymond — az ember; szeretet nélkül nincs hit; a tudomány szeretet nélkül fölfuvalkodottá tesz, a szeretet tudomány nélkül megtéveszt, a tudomány szeretettel egyesülve épít. Püspöksége idejében írta: „De diversis quaestionibus ad Simplicianum", libri 2., melyben az előrendeltetésről (praedestinatió) szóló tanítást a szentírás értelmében magyarázta. „De doctrina christiana," libri 4. c. munkájában a ker. hittan egész rendszerét tárgyalja; „De Trinitate" libri 15. c. művében a kereszténységnek a Szentháromságról szóló alaptanítását fejtegeti. „Enchiridion ad Laurentium, sive de fide, spe et caritate", a ker. vallástudomány