Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

11 szerzetessé lett; mígnem Hippó jámbor püspöke, Valér, szent hivatalában alkalmas segítő társat óhajtván nyerni, Ágostont az összes nép óhajtására, 392-ben pappá szentelte és hivei kormányzásában igen szép hatáskört engedett neki. Ágoston pappá szenteltetése után is barátaival egy házban, szerzetesi szabályok szerint élt. Ez a közös élet volt alapja a később oly nevezetessé lett Ágoston-rendnek. Nemsokára, bár vonakodott tőle, püspökké szentelték és Valér halála után, 396-ban Hippó főpásztora lett. Mint ilyen erénye és tudománya folytán oly nagy hírnévre jutott, hogy nemcsak az afrikai, hanem az egész anyaszentegyházban mintegy vezérnek tekintették őt. Tanácsát még a pogányok is kikérték és szívesen követték intéseit. Mint képzett és ügyes szónok szent beszédeivel rendkívüli hatást tudott elérni a híveknél. Bár a korabeli eretnekek : a manikeusok, pelagiátiusok és donatisták ellen heves küzdelmet folytatott: a személyeket mindenkor lehetőleg kimélte, csakis téves tanításaik iránt volt kérlelhetetlen. A hitetlenekkel szívesen társalgott abban a reményben, hogy jó útra térítheti őket; bűnös életű keresztényekkel azonban nem akart együtt lenni. Mint püspök is papjaival együttesen élt a püspöki lakásban; alázatosságát és egyszerűségét mindenütt és mindenben megtartotta. Midőn a vandalok Afrikát elfoglalták, hivei körében maradt a körülzárolt Hippóban, hogy őket vigasztalja és erősítse. A város elfoglalását és a bekövetkezett borzalmakat már nem élte meg; az ostrom harmadik hónapjában meghalt 430-ban, aug. 28-án, 76 éves korában. Néhány hónappal utóbb a vandalok fölégetvén a várost, a pusztulástól szerencsésen megmenekült értékes könyvtára és benne roppant nagy számmal levő. iratai, melyeket az egyház ma is kegyeletes tiszteletben tart. Ereklyéit a vandalok elől Szardiniába, innen két század múlva Páviába vitték, ahol sz. Péter templomában helyezték el s máig is ott őrzik. Jobb karját hét francia püspök 1842-ben a régi Hippó romjain épült Bona városába vitte. A kath. anyaszentegyház Ágostonban nemcsak az Isten és egyház dicsőségéért lángoló főpapot, nemcsak a szentet, hanem egyszersmind a legnagyobb egyháztanítót is tiszteli, akinek iratai soha el nem évülő, kimeríthetetlen kincses bányát nyújtanak az utókornak. Szelleme az egyházban most is él és eszméi hatalmánál