Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

10 ezen órában vetek véget gyalázatosságomnak? Ezen, önmagának tett szemrehányás után szabad folyást engedvén könnyeinek, egyszer csak, mint valami kedves gyermekhang ütötte meg fülét: Vedd és olvasd, vedd és olvasd! A hangra figyelmes levén, körültekint, de senkit sem lát. Isteni utasításul veszi a hangot, fölveszi az előtte levő szentírást és tekintete épen szent Pál apostol (Róm. 13. 13. 14.) ezen szavaira esik: „Mint nappal, tisztességesen járjunk, nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben; hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint." Ágoston letevén a könyvet, elgondolkozott az olvasottakon; szivében Isten kegyelme működött. „Tovább nem akartam olvasni, írja vallomásaiban, nem is volt szükség. A mondat befejeztével együtt biztos világosság ömlött szivembe, a kétkedésnek sötétsége el volt űzve." Erre teljesen szakított múltjával, őszintén megtért. Monika és Ambrus öröme határtalan volt. A szent püspök Ágostont kellően előkészítvén a szent keresztségre, 33 éves korában nagyszombaton megkeresztelte. A régóta forró vággyal keresett igazságot most végre megtalálta; a tündöklés és élvezés vágya egészen eltűnt lelkéből. Tanári székétől megválván, egyedül Istennek és üdvösségének szentelte életét. Majd elhagyva Milánót, visszatért hazájába. Mielőtt azonban tengerre szállott, angyaljóságú anyját, megtérésének áldásos eszközlőjét, elvesztette. A szentéletű asszony lelkét fia imádságába ajánlván, örömmel vált meg az élettől, minthogy szeretetének egyetlen tárgyát, akiért élt, már az erény útján látta. Ágoston őt a Tiberis mellett levő Ostiában temette el. „örültem ugyan, írja vallomásaiban, hogy engem utolsó betegségében teljesített szolgálataimért mosolyogva az ő kedves, jámbor fiának nevezett és hogy nagy szeretetének nyilvánításai közben emlegette, hogy számból sohasem hallott kemény, sértő szót, amellyel őt illettem volna. De Istenem és Teremtőm! mi volt az a szívesség, amelyet én teljesítettem, összehasonlítva azzal a szolgálattal, melyet ő tanúsított irántam? Minthogy tehát engem ily nagy vigasztalás hagyott el, lelkem meg volt sebesítve; és életem, mely az enyémből és az övéből eggyé lett, mintegy szét volt szaggatva." Ágoston Afrikában három évig teljesen elvonult életet élt.