Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

16 dani szokták: Skylla és Charybdis közé jut és ha amazt elkerüli, ennek lesz áldozatává. A szicíliai tengerszorosban tanyázott a mithologia szerint ez a két szörnyeteg. Skyllának hat borzasztó feje és nyaka van és minden szájában három sor fog; Charybdisnek csak egy szája van, de oly óriási, hogy elnyeli a hajókat. A hajós, kit szerencsétlen csillagzata a szorosba vezetett, már messziről rémülve látta az iszonyú Charybdist, mely a tenger vizét napjában háromszor feneketlen gyomrába szívja és azután ismét kilöveli magából a magasba, fia már most a szegény hajós az örvény által való elnyeletést, vagy a magasba való röpítést kerülni akarván, a szoros másik oldalának tartott: azon a részen a Skylla leselkedett reá. Ez a rémítő halfejű tengeri szörny a Charybdis átellenében, egy égig érő szikla üregében lakott. Innen nyújtogatta ki félelmetes bőgés között tizenkét karját, melyekkel az odasodort szerencsétlen áldozatokat fölemelte üregébe és mohón fölfalta őket. Ez a közmondásszerű kifejezés tehát: Skylla és Charybdis közé jutni, azt a helyzetet jelenti, midőn valaki két veszedelem közül az egyikből megszabadul, de beleesik a másikba. A szicíliai tengerszoroshoz más monda is fűződik, amelyből egy igen sokszor használt kifejezés veszi eredetét és ez: a csábító szirén-hang. A szirének, ezek a csodás szépségű leányok Ceres istenasszony leányának, a szép Persephonének barátnői és játszótársai voltak. Egyszer Pluto, az alvilág istene váratlanul a réten virágot szedő leányok között termett és Persephonét elragadta magával, hogy saját szivének és az alvilágnak királynőjévé tegye. Ceres istennő ekkor megátkozta leányának vigyázatlan barátnőit, rút szörnyetegekké változtatta őket madártesttel és emberi ábrázattal. Lakóhelyökül a sziciliai tengerszoros mentén egy szirt szolgált; és előbbi szépségükből nem maradt vissza semmi egyéb, mint elbájoló hangjuk. Oly csábitó, oly vonzó volt ez a hang, hogy senki sem birt neki ellenállani, hanem öntudatlanul követte a hivó csalogató éneket. Mikor azután az elbűvölt szegény halandó odaért a szirthez, megrohanták a rút szörnyetegek és darabokra tépték az utánuk epedezőt. Lakásuk körül nagy halommal fehérlettek az emberi csontok, ügy mondják, hogy ilyen csábító szirén hang nemcsak hajdanában és nemcsak a sziciliai tengerszorosban volt hallható; hanem sok helyen és még napjainkban is