Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1905

15 a zongoraépítők bámulatos hangerejű gyártmányokat tudnak ma már felmutatni. Esztétikai hatás szempontjából a hangszínezet áll első helyen a zenei hang összes elemei, tulajdonságai között. Ertjük ezen a zenei hangnak azon sajátos jellegét, mely őt minden más ugyanolyan magasságú és erősségű hangtól megkülönbözteti. Egyforma erősen hangoztatja a normal a-t a hegedű, a flóta, a zongora, az énekes. Mégis csalhatatlanul megismerjük, hogy melyik hang melyik hangébresztőé. Miben leli a hangszín magyarázatát? Valamikor azon kisebb-nagyobb zörejben vélték e kivánt magyarázatot föllelhetni, mely bármiféle hangébresztésnél elkerülhetlen. Ezen értelmezés azonban nem állhatta meg helyét, mert a zenei hangok színezetüket teljes épségükben megtartják oly távolságban is, melyben a hallgatónak sejtelme sem lehet a hangébresztést kisérő zörejről. Helmholtz megmutatta, hogy bármely zenei hangnak színezete a vele együtt hangzó úgynevezett „harmonikus felhangokénak mennyiségétől, rendszámától és erejétől függ. Mik hát ezek a harmonikus felhangok? Gondoljuk el, hogy előttünk van zöngeszekrényre feszítve egy húr, mely a kis oktávnak alaphangját, a c-t hangoztatja. Érintsük meg kisujjunkkal a húr közepét : itt nyilván legkisebb mozgású hely, csomópont keletkezik s az egész húr két egymással egyenlő álló hullámra bomlik, miközben az egyvonásos c

!-1, az előbbi alaphang magasabb oktávját zengi. Ha így egymásután f, ^,4-» y, 7) î, j részén érintjük a húrt s megszólaltatjuk vonónkkal, a következő hangokat kapjuk : g\ c

u, e

u, à", c

w, ^

1". Ezen, az egyes húrrészleteknek megfelelő hangokat, melyeket a hegedűs flageolett-hangok néven ismer, nevezzük harmonikus felhangoknak, vagy még partialis hangoknak (Teiltöne) is. Jellemzőjük az, hogy rezgésszámuk annyiszorosa az alaphang rezgésszámának, amekkora a felhang rendszáma; pl. az ötödik harmonikus felhang ötször annyi rezgést végez, mint az alaphang; a tizenhatodik felhang az alaphangnak negyedik oktávája. E harmonikus felhangoknak elég népes és nagy hangerejű sorát állíthatjuk elő hosszú, keskeny síppal is folyton növekedő erejű befuvással. De nemcsak egyenkint s egymásután jeleníthetők meg e hangok, hanem akarva, nem akarva maguktól is megszólalnak, valahányszor zenei hangot ébresztünk elannyira, hogy ki-