Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1905
16 küszöbölésük csak mesterséges úton eszközölhető. Képzelő erőnk gyönge ahhoz, hogy híven maga elé rajzolja azt a bámulatosan szövevényes mozgást, melyet egy gazdagon színezett hang ébresztőjének részei végeznek; ezen mozgások pályái sokszor nem kevesebb, mint 15—20 egymástól különböző és független rezgés eredői. Mily rendkívül változatosak csak a Lissajou-féle görbék is, melyek pedig csak két, egymásra merőleges rezgés eredői. (E görbék előállításának egyik módja a következő : két, tükröcskével felszerelt hangvillát úgy állítunk föl, hogy az egyik tükörről visszapattant fény a másik tükörre s innét egy fehér ernyőre essék.) S mily nagy az a változatosság, melyet a felhangok csoportosulásának mikéntje idéz föl s mely elsősorban a hangébresztés módjának következménye ! Egy húrt pl. számtalan helyen hozhatunk rezgésbe s mindegyik zöngéből kimaradnak azok a harmonikus felhangok, melyeknek csomói az ébresztés helyére esnének. Egészen más színezetű hangot ad egy húr, ha egyik végétől számított kilencedrész távolságban ütöm meg, mintha középen pendítem el. A zongoraépítésnél alapvető fontosságú, hogy a kalapács mely ponton üsse meg a húrhármasokat. Hogy a zenei hangoknak harmonikus felhangoktól való színezettségéről meggyőződjünk, maradjunk mindjárt a zongoránál. Emeljük fel egy mélyebb húrhármasnak, pl. C-nek a hangfogóját s a neki megfelelő billentyűt nyugton hagyva üssük meg röviden, de erősen — egymásután vagy egyszerre — a harmonikus felhangoknak megfelelő billentyűket: c, g, c\ e\ g\ b\ cd>\ Azt tapasztaljuk, hogy e harmonikus felhangok tovább zengnek akkor is, ha billentyűiket már eleresztettük, nyilvánvaló jeléül annak, hogy a C húrhármas átvette és utánzengi mindeme hangokat s így csakugyan tartalmazza a jelzett felhangokat. Hogy csakugyan ez a tényállás, úgy győződhetünk meg róla, hogy utánzengéskor a C tompitóját leejtjük: csend áll be. A kísérletet meg is fordíthatjuk: megszólaltatás nélkül, óvatosan tartsuk lenyomva a c, c\ e\ g\ £ m és d 1 1 hangoknak megfelelő billentyűket, hangot természetesen így nem hallunk; most üssük meg a nekik megfelelő alaphangot, a C-t röviden, de erősen, az eddig néma hangok egész tisztán megszólalnak a hatodik és hetedik felhang kivételével. Ennek oka pedig az, hogy a kalapács oly helyen ütötte meg az
