Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

7 A tárgyak színének és fényerejének megítélésénél föllépő csalódások. kontrasztok. Ezen elnevezéssel az optikai csalódások azon eseteit akarjuk egybefoglalni, amelyeket két vagy több tárgy szinének és fényerősségének kölcsönös hatása ébreszt a szemlélőben. S mivel a tárgyak e két jellemző sajátságáról alkotott képünk nem annyira a fényérzés, hanem — mint Helmholtz mondja — Ítéletünk műve, azért a kontrasztok a szó szoros értelmében ítéleteinken alapuló tévedések. Az ide tartozó tüneményeket két csoportba oszthatjuk. Chevreul megkülönböztet egyidejű (simultan) és egymásutáni (successiv) kontrasztokat. Az elsők az egymás mellett egyidőben látott színek és fényerősségek hatásából erednek ; míg az utóbbiak, két színnek egymásra való kölcsönös hatásából akkor származnak, ha ezek az ideghártya ugyanazon helyén egymásután jelennek meg. Szemlélő tehetségünk ugyanis minden törekvésével azt akarja elérni, hogy a térbeli tárgyak összes tulajdonságait jól fölismerve, róluk helyes szemléleteket alkosson. A tárgyak térbeli tulajdonságainak : alakjának, nagyságának stb. fölismerésében nagy segítségünkre van színük és megvilágítási erősségük ; ezek legjobban lekötik a működő értelem figyelmét és leginkább támogatják a helyes szemléletek megalkotásában. Ha tehát két különböző szinű és fényerejű tárgyat vagy egy és ugyanazon tárgy más és más részletét egyidejűleg (simultan) szemléljük, amelyek színre és megvilágításra nézve nem nagy, de azért meglehetős fokban eltérnek egymástól, akkor ezen különbözet fölkelti figyelmünket és ennek hatása alatt ítéletünk a két szín és fényerősség között nagyobb különbséget lát, mint ami valóságban van és ebben áll a csalódás. S viszont az egymáshoz közeleső szinek és megvilágítások között a fennforgó különbözetet a valóságnál kisebbnek tartjuk, mert a szemléletek megalkotásában nem igen segítenek, figyelmünket sem igen hívják fel. Megjegyezzük már itt, hogy simultan ellentétesség sokkal jobban sikerül halvány, mint élénk színekkel, mert kisebb különbözet megítélésénél könnyebben csalódhatunk. Az egyidejű ellentétességgel szemben a successiv kontraszt tüneményei -— a negativ utóképekhez hasonlóan — az ideghártya elfáradásának eredményei ; ugyanezért az utóképek és kontrasztok közös névvel szubjektív színeknek is neveztetnek. Brücke a kontraszt folytán keletkezett színt indított (indukált) színnek, míg ennek okozóját indító (indukáló) színnek nevezi. Az indukáló szín megtekintése alatt ugyanis a szem ideghártyája ezen színre elfárad és ha most szemünket új ható mezőre, pl. világos, fényes felületre irányítjuk, akkor a szem e felületen nem képes az elfáradást létesítő színt látni, hanem