Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

8 az a valóságtól különböző színezésben tűnik elő s így csalódás részeseivé leszünk. Ha az űj mező kevert színű, akkor a kontraszt folytán keletkezett keverékben hiányozni fog az indító szín ; ha az űj fénybenyomás gyanánt ható felület színe az indító színnek pótszíne, akkor ez teltebbnek, határozottabbnak fog látszani. A színérzésben tapasztalható gyakori ellentétességek sajátszerűségeit Helmholtz J) lélektani törvényekbe foglalta, amelyek segélyével az egyidejű, valamint az egymásutáni kontrasztok megfejtését adhatjuk. Első tétele így szól : A látótérben levő bármely tárgy világosabb közelében sötétnek és viszont nálánál sötétebb mellett világosabbnak látszik. Bármely szines tárgy pedig más színű közelében többé-kevésbé ezen utóbbi szín pótszínében mutatkozik. így ha a 18. ábrán látható alakzatot nézzük, a fehér alapnak a fekete négyzet kerületével határos része jóval világosabb, mint a kerülettől távolabb eső részek. Sötétszürke világosabb szürke mellett sötétebbnek és viszont a világos szürke a sötét mellett élénkebb szürkének látszik. A sötét vörös mellett a rózsaszínű fehérnek, míg a fehér szín kékesnek mutatkozik. Általában élénk, erős színek igen gyöngítik a halványabb színeket pl. a sötétkék — a világos kéket, a sötétpiros -— a halványpirosat ; míg ellenben a gyönge színek emelik az erősebb színek telítettségi fokát és így : a fehérsárga mellett az erőssárga teltebbnek ; a rózsaszín mellett a bíborvörös erősebbnek tűnik fel. Szépen mutatják a színérzésben bekövetkező ellentétességet és egyúttal a fclállíttótt törvény helyességét a színes árnyékok. Vezessünk elsötétített szobába kis nyíláson át sugárnyalábot és állítsunk ezen fénysugarak űtjába egy pálcikát. Ezen sugarak terjedési irányától eltérő állásban helyezzünk el egy másik fényforrást, pl. gyertyát, akkor a pálca mögé állított ernyőn két árnyékot foghatunk fel : az egyik a nap, a másik meg a gyetyafény hatása alatt keletkezik. A napsugaraktól származó árnyékot a gyertya fénye, míg a másikat, a gye^ától eredőt meg a nap fénye világítja meg és mégis az elsőt vöröses sárgának, a másodikat pedig kéknek fogjuk látni. Hogy a gyertyafény okozta árnyékot kékszinűnek látjuk, annak dacára hogy a napfényétől megvilágítva fehérnek kellene látszania, ennek egyszerű magyarázata abban rejlik, hogy az ernyő a nap és gyertya együttes megvilágítása alatt vörösessárga színt nyer és így a benne lévő árnyék ezen színnek ítéletünkre való hatása alatt az alaplap pótszínében, a kékben tűnik elő. ítéletünk ugyanis a vörössárga alap és a szürkés árnyék között fennálló különbséget nagyobbra becsüli s ennek folytán a szürkét a megvilágított ernyő pótszínében, a kékben látja. Hogy e csalódás Ítéletünk műve, kísérlettel is igazolhatjuk. Ha bekormozott falű csövön keresztül az ernyőnek oly részét szemléljük, melyhez a kék árnyék és a fehér alap egy része tartozik, akkor az árnyékot most is kék ') Helmholtz. Physiologische Optik. 549 o-