Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

32 tompa szögek s így a szöget határoló szárak irányeltérése is eszerint változik." Ezen törvény megfejtését és értelmezését Wundt a szemizmok mozgásában keresi. A szögek nagyságának megítélésére szemmozgások szükségesek s az ezeknél végzett izommunkából következtetünk igen sokszor helytelenül a szögek nagyságára. Hogy a hegyes szögeket nagyobbaknak tartjuk rendesen és a tompa szögeket még kisebbeknek ítéljük a valóságnál, ezt Wundt a következő tétellel világítja meg *) : „Amikor — különben egyenlő körülmények között — különböző nagyságú mechanikus mozgások létesülnek, akkor a viszonylag rövidebb ideig tartó mozgásnál több energia szükséges, mint a hosszabb ideig tartó mozgásnál ; mert ahhoz, hogy valamely mozgás megkezdődjék és működésbe jöjjön, sokkal több energia kell, mint ahhoz, hogy a már meglevő mozgás működésben tartassék." Ezen alapon tehát, ha szemünk mozgásával egymásután végig mérjük a hegyes és tompa szöget, akkor a hegyes szög szárainak megítélésére szükséges izommunkát a mozgás megkezdéséhez megkívánt energiával összeadjuk és a hegyes szöget a végzett izommunka alapján a valóságnál nagyobbnak tartjuk ; míg a tompaszöget kisebbnek, mivel úgyis a már meglevő szemmozgás működik tovább. Ugyancsak ezen alapon fejthető meg a 11. ábrán látható csalódás is. Az AB és CD két egymásra merőleges egyenestől megalkotott derékszögek közül kettő részekre van osztva s ezért a két merőleges kissé ferdének látszik. Ezen tévedés magyarázata az, hogy az üres szögeket a csekélyebb izommunka alapján kisebbeknek ítéljük a tömötteknél. Majdnem minden szemnél előfordul az a tévedés, hogy a függőleges egyenesek irányát helytelenül ítéljük meg. Ha valamely függőleges egyenest úgy rajzolunk, hogy annak felső vége 1°—3°-kal kifelé hajoljon, akkor ez függőlegesnek fog látszani s viszont a helyesen rajzolt függőleges egyenes egy kissé befelé hajlónak fog tetszeni. Mivel azonban e csalódás mindkét szemben létrejön és pedig ellentétes helyzetben, azért a két szem együttes működése alkalmával nem is hat zavarólag. Ezen jelenség oka az, hogy a szemmozgások nem megfelelők mindkét irányban. Az azonban tény, hogy a mértani alakzatok irányeltéréseinek megitélésénél föllépő csalódások leggyakrabban mégis a függőleges és vízszintes eg3'enesek szemlélése alkálmával jelentkeznek. Lipps szerint ugyanis ezek az emberi öntudatra nézve a legismertebb és leggyakrabban mutatkozó irányok s az ezek szemlélése közben előforduló csalódásokat is a bennük föllépő és reánk irányítólag ható erőknek tulajdonítja. Minden függőleges egyenes azon erők hatása alatt, amelyeket szemléleteink megalkotása közben beléhelyezünk, oly élénk benyomást tesz reánk, hog}

r teljesen a függőleges egyenest jellemző tulajdonságok hatása alá kerülünk úgyannyira, hogy ezen tulajdonságokat készek vagyunk a közvetlen környezetben látható más alakzatra is átvinni. Ha tehát pl. két párhuzamos egyenest egy harmadik ferde egyenessel metszünk, 1) Wundt: Die geom.-opt. Täuschungen 129. lap.