Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

33 akkor ez utóbbit is a vertikális egyenesek szemlélése folytán létesült benyomások alapján fogjuk nézni s szeretnők a ferde egyenest is ilyen irányúnak tartani. Azonban a ferde egyenesben működő erő ezt nem engedi, visszahat a függőleges egyeneseknél működő erőkkel szemben s ennek az lesz az eredménye, hogy a függőleges és ferde egyenesektől bezárt hegyes szöget a valóságnál nagyobbnak fogjuk itélni. Ugyanezen nagyobbodás következik be a második függőleges egyenessel létrejött hegyes szögnél is s ezen együttes hatások alatt a függőleges és ferde irányú egyenesektől képezett szögeket nagyobbaknak Ítéljük. Hasonló eredmények létesülnek a vizszintes és a ferde egyenesek átmetszésénél is. Szépen kimutathatjuk ezen csalódást a 12. ábrán látható alakzattal. Ha több párhuzamos egyenest egy harmadik ferde egyenessel úgy metszünk, hogy a ferde egyenest a párhuzamosak között egy-egy közzel megszakítva rajzoljuk, akkor az előbb kifejtett szögnagyobbodások alapján a ferde egyenesnek a párhuzamosok közé eső részeit nem tartjuk a ferde egyeneshez tartozóknak, hanem csak ezzel párhuzamosaknak. Ugyancsak az irány megítélésében ér bennünket érdekes csalódás, ha a 13. ábrán látható és Zöllnertől fölfedezett s az ő nevén ismeretes alakzatot szemléljük. Ha több párhuzamos egyenest rövidebb ferde helyzetű egyenesekkel úgy metszünk, hogy irányuk az egymásután következő párhuzamos egyeneseken váltakozzék, akkor a következő csalódást észlelhetjük : A párhuzamos helyzetű fővonalak váltakozva majd az egyik, majd a másik oldalon összetartóknak látszanak és pedig épen ellenkező irányban, mint az őket átmetsző rövidebb mellékvonalak. Zöllner, vizsgálódásai alapján, azt is felderítette, hogy ezen tévedés nemcsak a mindkét, hanem a fél szemmel való látásnál is bekövetkezik ; sőt fél szemmel nézve az ábrát a csalódás élénkebb. Zöllner eredeti rajzát, melynél a párhuzamos főegyenesek függőlegesek és vastagon rajzoltak voltak, Hering módosította, aki kísérletek alapján kimutatta, hogy e csalódás jóval meglepőbb akkor, ha a párhuzamos főegyeneseket ferde helyzetben rajzoljuk, mint ez a mi ábránkon is látható. Zöllner utasítása szerint legélénkebb a párhuzamos egyenesek összetartása akkor, ha szemünket ezen egyenesekre merőleges irányban mozgatjuk. Zöllner mintarajzát ezen csalódás megfejtésével foglalkozók sokféleképen módosították s ezek közül mi is közöljük Hering és Wundt alakzatait. (14. és 15. ábrák.) Azonban ezen rajzok bármelyikét szemléljük is, a csalódás mindig érdekes alakban és meglepően jelentkezik. Wundt és Lipps szerint is e tévedés következőleg magyarázható : A tévedést a párhuzamos fővonalakat átmetsző mellékegyenesek idézik elő, amelyek egymással szögeket képeznek. A szög megítélésében pedig mindig csalódás ér bennünket. A főegyenesek és mellékegyenesek átmetszésénél keletkező hegyes szögeket nagyobbaknak, a tompa szögeket meg kisebbeknek tartjuk és igy a párhuzamos egyeneseket fölváltva majd összetartóknak, majd meg széttartóknak Ítéljük. Fölötte érdekes csalódás ér bennünket két egyenlő függőleges egyenes szemlélésénél, ha az „optikai paradoxon" elnevezés alatt ismeretes és 18893