Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

21 törve és jelentékenyen meggyöngülve jutnak szemünkbe — úgy hatnak, mintha messzebb levő tárgyról érkeznének hozzánk, s így az égboltozatnak belapult alakja is ködös időben szembetűnőbb, mint száraz, tiszta időben. A horizonton álló égitestek tehát távolabb levőknek látszanak, — mivel azonban a látószög most is ugyanaz, mint amekkora a zeniten — azért ezen látszólagos távolságnagyobbodással föllép a korongnak megnagyobbodása is. Az elmondottakból látjuk, hogy ezen élénk csalódás megfejtésére vonatkozó magyarázatok azon az elven alapulnak, hogy valamely tárgyat állandó látószög mellett annál nagyobbnak tartunk, minél távolabb állónak tűnik fel nekünk. Azonban maga ezen kétségtelen érvénnyel biró tapasztalati elv nem elegendő a nap és a hold sokszor feltűnően nyilvánuló nagyobbodásának kimagyarázására. Helmholtz is, midőn művében *) ezen kérdés megoldásával foglalkozik, kiemeli, hogy ezen jelenség csakis az említett tapasztalati elv segélyével fejthető meg, de hozzáteszi azt is, hogy emellett még sok más motivum is szerepel ezen csalódásnak alapos megmagyarázásánál. Ilyen a csalódást lényegesen erősítő ok Helmholtz szerint még az is, ha a levegő a szemhatáron nagyon párás és a szóban levő égitestek igen gyönge fényűek, vagyis ezek ugyanazt a hatást gyakorolják reánk, mint a ködbe burkolt távoli hegyek, amelyek jóval távolabb levőknek látszanak, mint tiszta időben s így egyúttal nagyobbaknak is. Ez a hatás azonban a holdnál jóval szembetűnőbb, mint a napnál, mert ez utóbbi erős fénye miatt megfigyelésre nem alkalmas. Még inkább erősödik Helmholtz szerint ezen csalódás, ha a közbeeső földi tárgyak összehasonlításra nyújtanak alkalmat. Ha a hold pld. valamely távoli fa koronája mögött vagy mellett hanyatlik alá, akkor — jóllehet a látószög ugyanaz — mivel távolabb állónak tartjuk a valóságnál, ugyanezért nagyobbnak is Ítéljük a fa koronájánál ; ha azonban üres szemhatáron figyeljük meg lenyugvását, ahol nincs tárgy amellyel összehasonlíthatnók nagyságát, akkor a csalódás sem lesz annyira élénk és szembetűnő. Épen így, ha valamely város vagy falu mögött látjuk fölkelni ezen égitesteket s hozzá még a levegő is elég párás, akkor ezek azt a hatást teszik reánk, mintha közvetlenül a város fölött vagy közvetlen mögötte lennének. Ilyenkor tehát egybevetjük az égitestek nagyságát az ugyanazon időben környezetükben látható tárgyakkal : a város tornyaival, kimagasló házaival s ezen összehasonlítás eredménye nem lehet más, mint ezen égitestek szokatlan megnagyobbodása. Ezekből látjuk, hogy Helmholtz is a három megfejtés közül az első kettőt kombinálja a csalódás kimagyarázására. Fő oknak azonban mégis a légperspektívát tartja, amit bizonyít ama megjegyzése, hogy tiszta időben még a holdra nézve sem elég szembetűnő ez a látszólagos nagyobbodás. A nap és hold látszólagos nagyobbodásának kimagyarázására nyújtott elmélettel fejthető meg azon gyakori csalódás is, amelyre épen mindennapisága miatt nagy súlyt nem igen helyezünk, hogy t. i. magasabb épületeken, de ') Helmholtz: Handbuch der physiologischen Optik. 30 §.