Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903
18 az osztályozott egyenest távolabbra helyezni magunktól, mint a másikat. Az első, a nagyságra vonatkozó csalódás fölkelti a második tévedést, amely a részekre osztott távolság tőlünk való távolodását eredményezi. Ámbár e két egyenesnek nagyságát különbözőnek tartjuk, mégis a két távolság ideghártyaképe egyforma nagy. Azt pedig tapasztalásból tudjuk, hogy ha két különböző nagyságú tárgy látószöge vagy ideghártya képe megegyezik, akkor a nagyobbat távolabb levőnek Ítéljük. Ez tehát az oka, hogy a részekre osztott egyenest a csalódás folytán nagyobbnak ítélve távolabbra is helyezzük szemléletünkben. Ezáltal a nagyság felfogásában nyilvánuló csalódás némileg kiegyenlítődik, *) kisebbé válik azzal, hogy a két eg3 renes közül azt, amelyiket nagyobbnak tartjuk, távolabbra is helyezzük. Ilyen érdekes perspektivikus csalódást láthatunk még a geometriai-optikai csalódásoknál tárgyalandó Müller-Lyer-féle alakzatnál is. (16. ábra.) Ha fél szemmel tartósan és nyugodtan nézzük az a és b alakzatokat, akkor ezeknél a főegyenesek úgy tűnnek fel, mint valamely háztető élei, míg a szögek szárai, mint lefutó oldalélek. Azonban ezen utóbbiak — a szögeket alkotó mellékegyenesek — kétféle helyzetben is jelentkezhetnek: 1) mint hozzánk közeledő, 2) mint tőlünk távolodó oldalélek. Mindkét esetben az a ábránál a házfödél éle — mivel ennek főegyenese nagyobbnak látszik — tőlünk távolabbievőnek tűnik fel, mint &-nél. Hogy a mellékegyeneseket a két helyzet közül melyikben szemlélhetjük, az Wundt magyarázata szerint attól függ, hogy az alakzatnak mely részénél kezdjük meg a szemmozgásokat. Ha a főegyenesekből indulunk ki s innen haladunk át a szög száraira, akkor a mellékegyenesek tőlünk távolodni látszanak s épen ellenkező hatást ébresztünk akkor, ha a szemmozgást a mellékegyeneseknél kezdjük meg. Az a ábránál a szem leghajlandóbb a végigmérést a ferde egyeneseknél kezdeni s ezért ennél a szög szárai rendesen hozzánk közeledőknek tetszenek. Ezen elsorolt esetekből is láthatjuk, hogy a mértani alakzatoknak ezen prespektivikus felfogása korántsem a véletlen műve, hanem a szem különböző helyzetével és mozgásával kapcsolatban föllépő érzeteknek s a belőlük megalkotott szemléleteknek tulajdoníthatók. A nap és a hold látszólagos nagyobbodása a szemhatáron. A nagyítók és messzelátók használata alkalmával föllépő csalódások. A tárgyak valódi nagyságának és távolságának megítélése közben előforduló csalódások közül a legérdekesebb és gyakori jelentkezése folytán biW. Wundt: Grundriss der Psychologie. 271. 1.
