Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

33 talrrazó csövekben, u. n. Geissler féle csővekben az egyes, igen rövid ideig tartó és gyorsan váltakozó elektromos kisülések fénypamat alakjában nyilvánulnak és úgylátszik, mintha e fénypamat minden megszakítás nélkül való kisugárzás lenne. Azonban úgy ezen tünemény, mint az előbbiek abból magyarázhatók, hogy az inger megszűnése után bizonyos ideig fenmarad még az érzet utókép alakjában. S mivel a mozgó test minden egyes változatának megvan a maga utóképe, ezeket az alany eggyé olvasztja és a sok különálló képből összefüggő kép keletkezik. Ezen csalódás, az elsorolt eseteken kívül, még számos példával meg kísérlettel igazolható. Este a tova száguldó vonat kéményéből előtörő izzó széndarabok, valamint a tiszta estéken kellemesen gyönyörködtető hullócsillagok esésük közben parabolikus pályákat látszanak leírni. Ugyancsak érdekes csalódás hatása alá jutunk a „thaummatrop"-nak nevezett készülék forgatása alkalmával. Ez kemény papiroskorongból áll, mely körlap egyik átmérőjének két végpontjára erősített zsineggel könnyen forgásba hozható. Ha e korong egyik oldalára vízszintes, amásik felére meg függőleges vonalat rajzolunk élesen, forgatás alatt keresztet látunk ; vagy ha egyik felére madarat, a másikra meg kalitkát rajzolunk, akkor a forgásszülte gyors benyomások hatása alatt a madarat a kalitkában látjuk. A fénybenyomások utóhatásaiból eredő csalódások érdekes sorozatát tüntetik elő a stroboszkopikus korongok és a csodahenger. Mivel lényegében mindkettő megegyezik és csakis alakjukra nézve t'érnek el egymástól, azért e készülékeknél föllépő csalódások megértése céljából megismertetjük a stroboszkopikus korongot. Lényeges alkotó része e készüléknek egy keménypapirosból készült korong, amelyen köröskörül valamely mozgó tárgynak képe van megörökítve különféle változatokban. E korong mögött egy másik nagyobb korong áll, melyen — kerületéhez közel -- épen annyi nyílás található, amennyi a kisebb korongon fölrajzolt képek száma ; úgyhogy minden nyílásnak a mozgótárgy egy-egy képrészlete felel meg és mindkét korong egy közös tengely körül gyorsan mozgatható. S ha most a megfelelő mozgásba hozott képes korongot tükör elé tartjuk olyképen, hogy a tükörben gyorsan elvonuló képeket a nagyobb korong nyílásain keresztül felfoghatjuk, akkor az egymás után gyorsan következő képek egy egésszé olvadnak, mert a rajzolt tárgyat mozgásának minden változatában gyors egymásutánban látjuk, ami a valóságos mozgást ébreszti fel bennünk. így pl. a fát fűrészelő ember mozgási fázisairól készített képsorozat a korong mozgatásával, a keletkezett utóképek egyesítése után, a fűrészelő embert állítja elénk ; vagy a labdával játszó gyermek mozgásának változatairól alkotott képcsoportozat gyors forgatással a vidáman labdázó fiút tünteti elő ; vagy a lengő ingáról különböző kitérések mellett készített képsorozatnak a szem előtt való gyors elvonulása alkalmával magát a lengő ingát látjuk. Teljesen azonos eredetű csalódások révén gyönyörködhetünk a „kine3