Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

34 matograph"-al előállítható mozgó fényképek mulattató jeleneteiben. Ezeknél is a mozgást feltüntető jelenetek részleteiről egész sorozat pillanatnyi képfölvétel vonul el gyorsan szemünk előtt, amelyeknek összbenyomása magát a jelenet látását idézi elő. A fénybenyomások utóhatásaitól származó optikai csalódásokat a tudományos életben, a fizika körében is, alkalmazzák. A szivárvány színeinek fehér fénnyé való egyesítésére szolgáló szinpörgettyű ; továbbá a pálczák keresztrezgései közben keletkezett hangidomokat mutató Wheatstone kaleidophonja, az elektromos kisülés idejének gyorsan forgó tükörrel való meghatározási módja és még sok egyéb, mind a fény utóképeiből eredő tévedések alapján történik. Mindezen tünemények részben érzéki, részben meg alanyi, értelmi csalódások. A csalódások tárgyi része az érzékszerv tökéletlenségében rejlik és abban áll, hogy a szem előtt gyors egymásutánban elvonuló tárgyakról utóképek keletkeznek ; mig az alanyi rész a tévedésben az, hogy a származott utóképek alapján az értelem a sok képet egy egésszé egyesíti s úg^ fogja fel, mintha egyetlen egy mozgó tárgy képe volna. Emiitettük az objektiv csalódások körében, hogy az ideghártya kevésbé megfelelő ingerei : ütés, nyomás, elektromos áram is alkalmat adhatnak értelmi csalódásokra. E nemű tévedések azon alapulnak, hogy e hatások folytán fölkeltett érzeteket az alany nem az inger működésének helyére, hanem tévesen más helyre teszi ki. így a szemgolyó egyes helyeire irányuló könnyebb lökések az ideghártyán világos foltot ébresztenek, mig ellenben állandó nyomás fényes, ugy alakra, mint szinre, folyton változó alakokat támaszt. Világos majd meg sötét csillagalakok, parallelogrammák keletkeznek és ezeket a szemlélő csalódással az orr tájékára helyezi. A látóideg átmetszése alkalmával egész fénytenger ömlik szét a szemüregben, melyet hajlandók vagyunk kívülről eredő fénypamatnak tartani. Állandó elektromos áramnak fejünkön történő átvezetése alkalmával a látótér fehéres ibolya majd meg vörössárga világításban mutatkozik, aszerint t. i., amint pozitív vagy negatív áram folyik keresztül az ideghártya közvetítésével fejünkön ; sőt néha a fényhatás állandóvá is lehet. Ha ellenben megszaggatott áramot vezetünk fejünkön át, akkor a folyam zárásával és nyitásával kapcsolatban villámszerű fellobbanásokat észlelünk, melyeknek eredetét tévesen szintén kihelyezzük. Ezen csalódások sokszor minden külső hatás nélkül is jelentkeznek, különösen az agynak ingerült, beteges állapotában. Az agyvelőnek ezen rendkívüli állapota igen sokszor a szemidegre is átterjed és számtalan szubjektív fénytünemény lesz kísérője, melyeknek kihelyezésében ér bennünket a csalódás. Világos látterek, foltok, sőt emberi és állati alakok megjelenése és látása ragad bennünket a tévedésbe. Az agy kifáradásából és rendkívüli állapotából fejthető meg az a csalódás, hogy álmunkban a személyeket és tárgyakat látjuk. Sőt néha ébrenlét állapotában is jelentkeznek e fölötte érdekes tévedések ; Goethe írja magáról,