Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

28 épületeiben, oszlopaiban és egyéb tárgyaiban gyönyörködhetnek a messze távolból. Persze a néphit e csodaszerű jelenséget a tengerpartokon élő „Morgana" tündér varázshatalmának tulajdonítja s innen van elnevezése is. A légkör egyenlőtlen sűrűségű rétegein kivül, még a levegőben úszkáló vízpárák is elősegítik a fénysugaraknak egyenes haladásukból való eltérését és így ezek is sok esetben csalódás szülőokává lesznek észrevevés közben. Az égboltozat és a távoli hegyek kék, majd meg szürkés színe, továbbá az esti és hajnali pir, mind a fénysugaraknak a levegőben úszó vízgőzökben történő töréséből és visszaverődéséből magyarázhatók. Ugyanis minél tisztább állapotban találhatók e párák a légkörben, azaz minél távolabb esnek ezek a cseppesülés fokától, annál jobban verik vissza a nap összetett fehér fényéből a kék és ibolya szinű sugarakat. Ezen visszavert sugarakat azután a szem nem magába a légkörbe, ranem ennek hátterébe, az égboltozatra és a távoli hegyekre helyezi s ezen téves kihelyezésben rejlik a csalódás. Esős időben ellenben, midőn már a telítettség állapotában levő gőzök nem igen verik vissza a kékszínű sugarakat, úgy az égboltozat, mint a messze fekvő hegyek tejszinű réteggel látszanak körülvéve. Az esti és hajnali pír gyakran mutatkozó jelenségét meg a megsűrűsödött vízpárák azon tulajdonságából fejhetjük meg, hogy ezek a nap összetett fehér fényéből leginkább csak a vörös szinű fénysugarakat bocsájtják keresztül és ezért látjuk napfölkelte előtt és lenyugvása után az égboltozat keleti és nyugati részét vörös fényben tündökölni ; a tévedés itt is a vörös fénysugarak hibás kihelyezésében rejlik. Az érzet kihelyezésével kapcsolatos csalódásoknál fölemlítjük még a csillagos ég szemlélése közben jelentkező azon mindennapi tévedést, hogy mi sohasem látjuk a csillagokat, mégha minden irányváltozás nélkül jutnának is róluk a fénysugarak hozzánk, azon a helyen, ahol azok tényleg vannak. Ugyanis e csillagok mérhetetlen távolsága miatt évekre van szükség — annak daczára, hogy a fény 300.000Km utat tesz meg másodperczenkint — míg a róluk jövő lénysugarak a szemünkbe jutnak ; így a hozzánk legközelebb levő álló csillagról Centaurus alfa-járói 4V3 év alatt; a Hattyú csillagcsoport 61. számú csillagáról 775 év alatt, a Végáról meg 27 év alatt érkezik a csillag fénye hozzánk. Ezt mérlegelve, könnyen beláthatjuk, hogy midőn mi valamely álló csillagot megpillantunk, azaz más szóval : a róla kiinduló oly mérhetetlen távolságot megfutott fény szemünkbe érkezik és ezen fénybenyomás alapján nyert érzetet kihelyezzük, ekkor nem ott látjuk a csillagot, ahol ez valóban áll, hanem azon helyre tesszük, ahol az a fénysugarak megindulása kezdetén, évekkel azelőtt állott ; s ily értelemben az egész csillagos ég a csalódások egész sorozatát kelti fel a benne gyönyörködőben. Számtalan sok csalódás ér bennünket végül észrevevés közben a két szem együttes használata alkalmával, azaz a sztereoszkopi látás végzése közben. Midőn ugyaflts a két szem síkképeit eggyé olvasztjuk, mindannyiszor csalódás következik be a kép kihelyezésében, mert a keletkezett tömör képet mindig más helyre tesszük ki, mint vannak azok a tárgyak, a melyek a té-