Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

levő tárgyakról kiinduló fénysugarak levegőbe érve megtöretnek s összetartóbb irányban érkeznek a szemlélőhöz és így a tárgyakat a szem, az utolsó sugár meghosszabításába helyezve, a valóságtól különböző helyen a víz felszínéhez közelebb látja. Ugyancsak a fénysugaraknak a különböző sűrűségű levegőrétegekben történt töréséből lehet megmagyarázni a csillagászati sugártörés néven ismeretes tüneményt is. E jelenség hatása alatt a horizonhoz közel eső csillagokat és égi testeket mindig magasabb helyzetben látjuk a látókör fölött, mint tényleg vannak ; s ezért látjuk a napot és a holdat jóval fölkelésük előtt és még lenyugvásuk után is. A sugártörés nyújt fölvilágosítást a nap tányérjának naplemente előtt bekövetkező eltorzulásáról is. Ugyanis a szembe érkező megtörött fénysugarak nagyobb mértékben emelik a napkorong alsó szé'ét, mint a felsőt és így a függőleges átmérő látszólag kisebb lesz és ennek folytán a korong határozottan lapultnak fog feltűnni ; e tünemény télen sokkal szembetűnőbb, mint nyáron. A légkör hőokozta folytonos ingadozásából és a fénysugaraknak ezen hullámzással kapcsolatos eltolódásaiból fejtik meg igen sokan az álló csillagok pislogását, szikrázását is, mely télen szintén élénkebben észlelhető, mint nyáron. A csillág fénye látszólag egyetlen fénylő pontból indul ki, ha tehát a sugarak szabálytalan törés következtében szétszóródnak, egyik pillanatban nagyon kevés fény érkezik az észlelő szemébe, a másikban meg sok és ezen egyenlőtlen fénybenyomások okozzák a csillag fényességének változását: a pislogást. Az eddig felsorolt észrevevési csalódások, mivel folytonosan jelentkeznek, a megszokás alapján érdeklődést nem igen keltenek. Sokkal kellemesebb meglepetést ébresztenek azonban, a forró vidékek sivatagjain mutatkozó játszi módon feltűnő délibáb és a tengerpart hidegebb légkörében jelentkező, ellenálhatatlanul csalódásba ejtő fata morgana. Mindkét tüneményt, a föld felülete fölött elhelyezkedő különböző sűrűségű légrétegekben bekövetkező fénysugarak töréséből és teljes visszaverődéséből lehet megfejteni. A délibáb, mely alföldünkön is már számos utazót lepett meg csalóka játékával, abban áll, hogy melegebb vidékeken (főleg homokos talajon) a a föld felszíne közelében levő levegőrétegek melegebbek és ritkábbak, mint a távolabb esők, s így a tőlünk messzebb álló tárgyakat : fát, házat, tornyot stb. az útközben bekövetkezett fénytörés és visszaverődés folytán megváltozott fénysugarak hatása alatt nem egyedül, hanem fordított helyzetű ugyanolyan nagyságú képeikkel együtt látjuk ; ez a távolban álló szemlélőben azt a benyomást teszi, mintha e tárgyak vízben állanának. A tengerparti vidékeken ellenben a tenger szine fölött úszó levegőrétegek sűrűbbek, mint a távolabb lebegők ; ha tehát valamely hegyről vagy dombról a. tengeren tovasikló hajót szemléljük, akkor a róla érkező fénysugarak irányeltérése miatt, a hajót fordított helyzetben a levegőben látjuk lebegni s ez a csalódás a „fata morgana". Különösen érdekes csalódásba ejti némely őszi reggelen e tünemény Reggió és Calabria lakosait, kik a „fata morgana" segélyével Sicilia