Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

24 Ezen objektív csalódásokkal szemben jóval nagyobb számmal és sokszor érdekfeszítőbb alakban jelentkeznek, az értelmi (subjektiv) csalódások. E tévedések tisztán és egyedül a szemléletek megalkotásában működő értelem csalódásai. Ugyanis az értelem, függetlenül attól vájjon helyes vagy téves eredményeket szolgáltatott-e az érzékszerv, megismert lelki tényeinek — az észrevevésnek és a szemléletek megalkotásában fontos szerepet játszó ítéleteinek — végzése közben nagyon sokszor téved, nem találja meg a tökéletesen helyes utat és így csalódás részesévé lesz. Ezen értelmi csalódásokat két fő csoportban fogjuk tárgyalni : először elsoroljuk azon tévedéseket, amelyek az értelem egyszerűbb lelki művelete, az észrevevés közben mutatkoznak ; másodszor megfejtjük a szemlélő alany azon csalódásait, amelyek a térbeli világ megismerésénél legfontosabb lelki tények, az ítéletek alkotása közben jelentkeznek a legváltozatosabb, figyelmünket élénken lebilincselő formában. Észrevevés közben történő csalódások. A látás lelki tényeinek vizsgálatánál láttuk, hogy az érzetnek felfogása s külső tárgyra vonatkoztatása, azaz térbe való kihelyezése, együttesen az észrevevés lelki folyamatát alkotják. Ha a lélek eme működéseit semmi sem akadályozza és a szemlélt tárgyról érkezett benyomások zavartalanul jutnak az alany tudomására s ennek alapján ez a tér megfelelő helyére teszi ki a keletkezett ideghártyaképet, akkor a nyert észrevétel helyes lesz. Ha azonban az értelem — az érzékszerv adataira építve — lelki tényeinek végzése közben téves eredményhez jut, akkor hibás lesz az érzet, helytelenül végzi ennek kihelyezését is és létrejön az észrevevési csalódás. E tévedések alapja legtöbbször az érzékszerv helytelen műveleteiben kereshető. Ahhoz, hogy helyes érzet támadjon az észlelőben, amellyel kapcsolatos rendesen a jó kihelyezés is, három föltételt említettünk : a tárgyról jövő fénysugaraknak a szemhez egyenes irányban történő jutását ; ezen fénysugaraknak a szem lencserendszerében eszközölt szabályszerű törését és végül az ideghártya alkalmas helyének megfelelő izgatását. Ha e három föltétel közül csak az egyik is nem teljesül a megfelelő, törvényes módon, akkor az észrevevés lelki ténye sem folyhat le hiba nélkül és így a csalódás föltétlenül bekövetkezik. Az észrevevés folyamata közben mutatkozó nagyon gyakori tévedéseket a fönnebb felsorolt szempontok szerint három részben fogjuk tárgyalni: először vizsgálni fogjuk azon tévedéseket, melyeket a fénysugaraknak a szemig való haladásuk közben történt irányváltozása okoz ; másodszor részletezni fogjuk az észrevevési csalódások azon csoportját, amelyhez a szem lencserendszerében bekövetkező hibás fénytörésből eredő tévedések sorozhatok ; s harmadszor megvilágítjuk azon látási csalódásokat, amelyek az ideghártya helytelen izgatása folytán lesznek az észrevevés tévedéseivé.