Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

25 a) A fénysugarak irányváltozásával kapcsolatban föllépő csalódások. Valamely tárgyról az észrevevéssel megalkotott lelki kép csak ugy lesz igaz és a valóságnak megfelelő, ha a tárgyról kiinduló fénysugarak a szem felé tartó haladásuk közben semmiféle eltérést, irányváltozást nem szenvednek. Ha azonban a tárgyról jövő sugarak, mielőtt a szembe jutnának, a terjedés egyenes irányától valami körülmény behatása folytán eltérnek, akkor a tárgy képének kihelyezésében, azaz a tárgy térbeli helyének fölkeresésében csalódás ér bennünket. A szemnek ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy a tárgyakat mindig azon fénysugarak meghosszabbításában keresi, amelyek utoljára érkeztek az ideghártyára. Ha tehát a tárgyról jövő sugarak útközben irányváltozást, azaz törést és visszaverődést szenvednek, akkor a szem ezen megváltozott irányú sugarak meghosszabbításába helyezi ki a tárgyat és ott látja, ahol az nincs. Ezen térbeli kihelyezés alkalmával bekövetkező csalódásokkal a mindennapi életben lépten-nyomon találkozunk. A tükrök, a nagyítók és meszszelátók képei sohasem felelnek meg a valóságnak és igy ezen eszközök használata közben folytonos csalódások érnek bennünket. A köznapi életben mindenkitől használt eszközben a síktükörben a tárgyaknak a valóságnak megfelelő nagyságú és helyzetű képét látjuk azzal a különbséggel, hogy a tárgy és kép egymáshoz viszonyítva szimmetrikus helyzetet foglalnak el, azaz ami a tárgyon jobb oldalon van, az a kép baloldala és viszont ; a csalódás tisztán a kép elhelyezésére vonatkozik, amenynyiben a tükörről visszavert sugarak behatása folytán szemünk a tükör mögé helyezi eszményi képét, tehát ott lát, ahol valóságban semmi sincs. Ilyfajta csalódásokkal minden tükröző síkfelületnél találkozhatunk. A folyó vagy a tó vizében meglátjuk az épületek, a környezetben levő fák, a csillagos ég, a ragyogó nap és az est homályában kedvesen mosolygó hold képét. Az átlátszó síktükrökkel is élvezetes csalódásokat tudunk előidézni. Ha ugyanis ilyen tükör elé égő gyertyát, háta mögé meg vízzel telt edényt állítunk, akkor bizonyos távolságról szemlélve e berendezést, úgy látjuk, mintha a gyertya a vízben égne, mert a tükörképét a vízbe helyezzük. E tüneményen alapszik a látványos szellemidézés is. Ezen mutatványoknál a színpad hátsó részét kissé előre hajló átlátszó síktükör képezi, amelyen át a nézők a szereplő személyeket homályos világításban látják ; a szellemek meg a színpad alsó részében elrejtett és erősen megvilágított személyek tükörképei. A síktükrökön kívül nagy számmal találkozunk görbe tükröző felületekkel is, amelyeknél a tárgy helyzetén kívül még ezek nagysága és alakja is csalóka módon jelenik meg előttünk.