Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

23 Ezen utóképeket itt mint objektív csalcdásokat említettük. Azonban ezen objektív jelzővel csakis addig láthatjuk el e nemű csalódásokat, amíg a felfogás folyamata alatt sem a fényes tárgy, sem pedig a megfigyelő szem nem mozognak ; ha vagy az egyik, vagy mindkettő mozog a megfigyelés ideje alatt, akkor már a figyelő részéről subjektiv természetű elemek is hozzájárulnak az utóképhez és ez esetben már a csalódás az értelem tévedéseihez sorozandó. Az ideghártya tökéletlen berendezéséhez sorozhatjuk még a vak foltot is, amelyről tudjuk, hogy a recehártyának teljesen érzéketlen helye és így a tárgyaknak a vakfoltra eső képrészletei nem hathatnak inger gyanánt az agyba vezető idegekre s így a látásnak hiányosnak kellene lennie. E hiány azonban, a tapasztalat tanúsága szerint, a rendes látásnál nem okoz zavart, mert az értelem következtetéssel helyesen ítéli meg a tárgynak a vak foltra eső részét ís. Ha hatalmas kiterjedésű búzaföldet nézünk hullámzó kalásztengerével, akkor némely helyek a vak foltra is esnek és így a képnek megszakítottnak kellene e helyeken lennie ; mi azonban Ítéletünkkel kiegészítjük a kép hiányos rajzát és látjuk a tárgyat minden megszakítás nélkül. Csalódás csakis akkor keletkezik, ha az értelem helytelenül következtet a tárgynak vak foltra eső részleteire nézve. E nemű csalódások azonban már értelmi, tisztán alanyi csalódások, amelyekről az ítélet körébe vágó tévedéseknél fogunk megemlékezni. Ugyancsak teljesen alanyi természetűek azok a csalódások is — jobbára káprázatok, — amelyeket a szem tökéletlenebb ingerei ébresztenek. Mondottuk, hogy az ideghártya legmegfelelőbb ingere a fény; egyúttal azt is említettük, hogy a fénysugarakon kívül még mechanikai hatások : ütés, lökés, nyomás is képesek fényérzeteket kelteni, sőt az elektromos áramnak a szemen való keresztülvezetése is fényhatásokat ébreszt. Ezen ingerek működésével kapcsolatos látási tévedéseket azonban inkább az értelem csalódásaival kapcsolatban részletezzük, mert ezek csak csekély részben tulajdoníthatók ezen rendkívüli ingerek tökéletlen voltának, hanem jobbára az értelem és a fantázia működésének. Értelmi csalódások. (Subjektiv csalódások). Az optikai csalódások terjedelmes keretében az érzéki (objektív) tévedések érdekes csoportjával már megismerkedtünk. Láttuk, hogy az érzékszerv lencserendszerének és ideghártyájának hiányos szerkezete és tökéletlen berendezése gyakran téves anyagot szolgáltat az érzethez ; s ha az értelem is elfogadja ezt további tényeinek alapjául, akkor oly szemlélethez jut, mely mást mond a tárgyról, mint amit a valóság megkíván és így bekövetkezik a szoros értelemben vett látási csalódás.