Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

20 A szem lencserendszerének további tökéletlensége, hogy nem achromatikus teljesen. E hiba — mint említettük is — a közönséges látásnál tévedésre ritkán ad alkalmat, mivel egyrészt a lencserendszerhez tartozó viznedv és üvegnedv színszóródása fölötte csekély, másrészt meg közönséges világítás mellett, az amúgy is igen keskeny szélek, melyeknek színeseknek kellene lenniök, nagyon fényszegények és így nagyobb részt elenyésznek. Igen erős világítás mellett azonban a színi eltérés a képek színes szegélyével kapcsolatban rendesen föllép. Ugyanis a szem a színkép középtörékenységű (sárga és zöld) sugaraihoz — mint legfényerősebb sugarakhoz — alkalmazkodik és így âz ibolya sugarak egyesülési pontja az ideghártya előtt s a vörösöké pedig mögötte jő létre. Ha tehát egy kártyalapon kis köralakú nyílást szemlélünk és e nyíláshoz alkalmazkodik is szemünk, akkor ezt szegély nélkül látjuk ; ha azonban, aközben míg a kártyalapot szemünk közelében tartjuk, valamely távolabb fekvő tárgyhoz alkalmazkodunk, akkor a nyílás vörös szegéllyel, míg ellenben közelebb eső tárgy erős szemlélésénél ibolya-kék övvel körülvettnek látszik. Ugyanezen alapon fehér lapok, figyelmes szemlélés mellett, kék szegélyüeknek látszanak, ha távolabb esnek az accomodatio pontjánál; ellenben vörös övvel környékezve mutatkoznak, ha közelebb esnek azon pontnál, melyhez alkalmazkodott szemünk. Igen érdekes tüneménynek és egyúttal csalódásnak leszünk észlelői, ha ibolyaszínű üvegen át távolabb álló gyertya lángját nézzük ; a láng maga vörös színű lesz ibolya-kék szegéllyel körülvéve, mivel az ibolyaszínű üveg csak a vörös és kék sugarakat engedi a gyertyafényéből a a szembe jutni, míg ellenben a színképnek középső, legvilágosabb színeit a sárgát és a zöldet visszatartja. Ilyen üvegből készített utcalámpákban a láng távolról nézve, vörösnek fog látszani kékes ibolya fényköddel körülvéve. Ezen utóbbi fényköd nem egyéb, mint a fehér fény kék és ibolya sugaraiból megalkotott szóródási kép. Ugyancsak a szem szini eltéréséből eredő csalódás részeseivé lehetünk, ha szemünk elé egyenes szélű átlátszatlan tárgyat tartunk s ezzel a szembogár egy részét elfödve valamely gyertya lángjának a szélét szemléljük ; ezt majd kék, majd pedig vörös színűnek fogjuk látni. Az ideghártya tökéletlenségeiből magyarázható csalódások. A szem lencserendszerétől megalkotott kép felfogására szolgáló ernyő a számos érző ideggel fölruházott ideghártya ; ennek a rajta keletkezett képtől eszközölt izgatása folytán jut a szemlélő a látás érzetéhez. A szemnek e fontos fényérző része sem ment teljesen a hiányoktól, s ezek látás közben hamis érzet forrásaivá lesznek és igen gyakran a tévedés útjára vezetnek bennünket. E csoportban első helyen említjük a recehártyának azon sajátos berendezését, hogy annak nem minden helyén egyforma az érző idegek száma s