Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

21 így a tárgyak képei sem keletkezhetnek az ideghártya valamennyi helyén élesen. A sárga folt az ideghártyagödörrel kapcsolatban a leggazdagabb az érző sejtekben, a tőle távolabb eső helyek mindegyre gyöngébben vannak fölvértezve az agyba vezető fényérző idegekkel. Az ideghártya e tökéletlensége azonban rendes körülmények között nem okoz csalódást. A szem ugyanis gyors mozgásával képes a látótér oly tárgyainak képét is az ideghártyagödörre vetni, amelyekről előbb kevésbé érzékeny helyekre jutottak az izgató fénysugarak, s így csakis a tökéletlen alkalmazkodásnál és jobbára az indirekt látásnál érhet bennünket az ideghártya ezen hiányából kifolyólag tévedés. Sokkal gyakrabban fordulnak elő és élénkségükkel számos csalódás forrásaivá lehetnek az utóképek nevezete alatt szereplő tünemények. Említettük a szem ideghártyájának ismertetésénél, hogy a fényérzés az inger megszűnte után nem tűnik el egyszerre, hanem a fénybehatás keltette vegytani folyamat tartósabb voltával kapcsolatos az érzet fennmaradása is és így az inger megszűnte után, még bizonyos ideig látjuk magát a tárgyat is. Az érzetnek ezt a megnyúlását, utótartamát utóképnek szoktuk mondani, mely annál élénkebb és tartósabb, minél erősebb és rövidebb tartamú volt az eredeti fénybenyomás. Ha ezen utóhatás alatt a kép úgy jelenik meg előttünk, hogy szinre és fényerősségre teljesen megegyezik az eredetileg felfogott tárggyal, azaz : a fehér — fehérnek, a fekete — feketének, a színes ugyanazon színűnek látszik az inger megszűnte után is, akkor az utóképet pozitívnek mondjuk. Pl. erős fényforrást rövid ideig szemlélve és szemünket hirtelen becsukva kezdetben a láng hű képét látjuk magunk előtt ; vagy ha ablakon át az erősen megvilágított kék szinü égre tekintünk és hirtelen szemünket behunyjuk, akkor továbbra is magunk előtt látjuk az ablakot világos tábláival és sötét rámáival. Ha azonban a fénybenyomás megszűntével a kép épen ellenkező színekben jelentkezik, vagyis : a fehér—feketének, a fekete—fehérnek, a szines—kiegészítő *) színében látszik, akkor negatív utókép szemlélői leszünk. A negatív utóképek keletkezésének magyarázata más, mint a pozitívoké. A negatív utóképek létrejövéséhez szükséges, hogy a szem tartósabban (10—15 mp-ig) szemléljen valamely tárgyat s így a róla érkező fénysugarak hosszabb ideig izgassák az ideghártya színérző felületeit. Ha ugyanis a szem egyidőben különböző erősségű színek hatásának van kitéve, akkor a tartósabb fénybenyomás folytán az ideghártya fényérző elemei érzékenységükből veszítenek, még pedig a recehártyának erősebben megvilágított részei jobban elfáradnak, mint a gyöngébb fénysugaraktól talált helyei. S ha most ezen változó fogékonyságú helyeket ujabb fényhatás éri, akkor ezt a jobban elfáradt elemek kevésbé élénken veszik át, mint a gyöngébben izgatott részek és ennek eredménye az lesz, hogy a képnek a kifáradt helyekre eső részletei sötétebbek, míg a kevésbé fáradt elemekre jutók világosabbak lesznek és így oly képet !) Kiegészítő vagy pótszineknek nevezzük az oly színeket, a melyek összevegyítve fehéret adnak. Ilyenek pl. vörös és a zöld, narancssárga ós a kék stb.