Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

19 kártyalapon ; mely képek azonban most jóval homályosabbak, mint akkor, mikor a tűt egyesnek láttuk. E kísérletek azt igazolják, amit az alkalmazko­dási képességnél úgyis fölemlítettünk, hogy valamely világos pontból jövő fénysugarak, ha szemünket e közben más pontra irányítjuk, nem az ideg­hártyán, hanem előtte vagy utána egyesülnek aszerint, amint az alkalmaz­kodási pontnál távolabb vagy közelebb fekvő világító forrásokat szemlélünk. Ennek eredménye lesz azután a kép homályossága az ideghártyán keletkezett szóródási körök miatt. Számosak és elég gyakoriak továbbá azok a csalódások, amelyek a szem lencséjének rostos szerkezetéből és az asztigmatizmus néven említett hibájából magyarázhatók. E nemű csálódásoknál a tárgyak alakjára nézve történik rendesen a tévedés. A szem rostos szerkezete miatt látjuk a messze távolban levő álló csil­lagokat, bolygókat csillagalakúaknak, jóllehet gömbalakuak. Ugyancsak e szer­kezetből és a szem helytelen alkalmazkodásából fejthető meg, a tőlünk mesz­szebb eső lámpák és különböző fényforrások sugaras alakja, amely azt a látszatot ébreszti bennünk, mintha a láng az egész lámpát betöltené; csak közelebb jőve a lámpához, tudjuk kivenni a láng tiszta alakját. Ha a hold­sarló igen keskeny, sokan kettősnek sőt hármasnak látják. Itt említjük meg azon csalódásokat is, amelyek szétsugárzás (irradiatio) néven szerepelnek. Ez alatt azon tüneményt értjük, hogy világos felületek nagyobbnak látszanak, mint ugyanakkora nagyságú sötét felületek. E nemű tévedések különösen tökéletlen alkalmazkodásnál kirívók, mert épen a helyte­len alkalmazkodásnál nagyok és feltűnők azok a szóródási körök, amelyek a szétsugárzást előidéző szem gömbidomú eltérése miatt még tökéletes alkal­mazkodás mellett is jelentkeznek. Ezen szétszóródási körök azt eszközlik, hogy az ideghártyakép szélei messzebbre terülnek szét, mint azt a mértani szerkesztés megkívánná. S így fehér négyzet fekete alapon nagyobbnak lát­szik, mint a mellette fekvő fehér mezőn elterülő ugyanakkora fekete négyzet. Fehér lapnak világos széle a vele határos fekete lap szélein is átcsap. Pál­czika erős láng előtt vékonyabbnak látszik, finom sodrony pedig láthatatlan. A szétsugárzás tüneménye miatt látszik a hold sarló alakja nagyobb korong­hoz tartozónak, mint amekkora a korongnak homályos része. A sakktábla fehér mezői is ugyanezen okból tűnnek fel nagyobbaknak, mint a feketék, ha távolabbról nézzük. Továbbá a sötét ruhában járó emberek karcsúbbaknak látszanak, mint a világos öltözetüek ; s a szétsugárzás alapján érthető, miért látszik a láb fehér czipőben nagyobbnak, mint ugyanakkora feketében. De nemcsak fekete és fehér, hanem különböző erősségű szinek is képe­sek az irradiacio-val megjelölt csalódásokat fölkelteni. Pl. sárga négyzet kék alapon nagyobbnak látszik, mint ugyanolyan nagyságú kék négyzet fehér mezőben. V. ö. Dr. Klug N. Az érzékszervek Élettana 186. 1. és Müller's Physik u. Meteorologie I. K. 683. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents