Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

18 A szem lencseszerkezetének eme hibái azonban a rendes látást ritkán zavarják ; ha tehát csalódásokról beszélünk ezek legnagyobbrészt a közvetett látással kapcsolatban lépnek fel, vagyis ha több tárgy van előttünk és egyszerre szemünket is, meg figyelmünket is más tárgyra irányítjuk. De mivel közőlük sok a látás rendes tényének végzése közben is előfordul, nem lesz értéknélkül való, ha az optikai csalódások körében ezekkel is megismerkedünk. Említettük, hogy a szemnek megvan alkalmazkodási képessége s így nem láthat egyidőben különböző távolságban levő tárgyakat tisztán, élesen ; sőt az ellenkező történik ilyenkor, mely sokszor érdekes csalódással kapcsolatos. Ha szemünk elé nyitott könyvet tartunk, ennek betűit tisztán kivehetjük és olvashatjuk; ha azonban a szemünk és a könyv közé 10—15 cm távolságban fátyolszövetet teszünk, akkor a könyv betűi továbbra is élesen láthatók, ha tekintetünket ráirányítjuk és ugyanekkor a szövet szálai alig kivehetők és homályosak ; épen az ellenkezőt észleljük, ha a fátyolszövethez alkalmazkodik szemünk, mert ekkor meg a betűk lesznek olvashatatlanok. A tökéletlen alkalmazkodással kapcsolatban föllépő csalódások meglepően érdekes esetét nyújtja a Brevvster-től föltalált következő kísérlet : Valamely dróthálóval bevont ablak közelébe, melynek hátterét a kék ég képezi helyezzünk kihegyezett ceruzát. Ha tekintetünket a ceruza vékony hegyére irányítjuk, a rács nemsokára elmosódik és végre eltűnik ; azonban minden megerőltetés nélkül képesek leszünk szemünk alkalmazkodó tehetségét úgy felhasználni, hogy az ablakrácsot újra tisztán és élesen láthassuk még pedig ugyanazon távolságban, mint amennyire látszik tőlünk a ceruza hegye. Ha a rács és a ceruza összeejtése szemünk mozgatásával megtörtént és tekintetünket továbbra is a dróthálóra irányítjuk, ekkor igen könnyen érdekes csalódások részesévé lehetünk. Távolítsuk ugyanis a ceruza hegyét szemünktől és vigyük lassankint a háló felé, ekkor az ablakrácsot változatlanul ugyanazon helyen fogjuk látni, mint előbb volt, mig a ceruza a drótháló mögött kettősen fog előtűnni. Sőt ezen ablakrács még akkor is megmarad előbbi helyén, ha a ceruzát eltávolítjuk és ezután szemünket mozgatással közelebbi, vagy távolabbi pontra irányítjuk. És ezen kísérlet folyamata alatt a rácsnak ezen képzelt helyzetét annyira valódinak tartjuk, hogy szinte meglepődünk, amidőn a vélt helyen keresve nein találjuk meg a hálót. A közvetett látásnál elég gyakran föllépő csalódások érdekes esetét szemlélhetjük, ha Scheiner-től feltalált kísérletet ismételjük : Kártyapapírosba vékony tűvel két lyukat úgy fúrunk, hogy egymástól való távolságuk ne legyen nagyobb a szem bogarának átmérőjénél. E lapot most olymódon tartjuk szemünk elé, hogy e nyílások vízszintes egyenesbe essenek. Ha most e két lyukon át egy függőleges helyzetű kötőtűre irányítjuk tekintetünket, akkor e tűt egyesnek fogjuk látni ; ha ellenben e tűnél közelebb vagy távolabb fekvő ^i^tárgyra szögezzük szemünket, akkor annyi tűt látunk, ahány nyílás van a Zeitschrift f. d. Physkalischen u. Chemischen Unterricht 1902. 163. 1.